Míg az előző alkalommal három Fischer József által tervezett lakóházat mutattunk meg közelebbről, most tovább sétálunk a Rózsadombon és Pasaréten, hogy megnézzük milyen villák épültek még a harmincas években két másik, szintén élvonalbeli építész, Molnár Farkas és Kozma Lajos tervei alapján, és hogy a modern szemlélet milyen változást hozott az épületek alaprajzában. A múltkorihoz hasonlóan a teljesség igénye nélkül, személyes preferenciák alapján válogattunk.
Fonyódi Anita, a Kép-Tér Blog szerzőjének írása.
A harmincas években hihetetlenül modernnek számító és mai szemmel is lenyűgöző budai villák tervei többnyire a Molnár Farkas és Fischer József nevével fémjelzett magyar építész csoport, a CIRPAC-hoz kötődő, fiatal építészek rajzasztalain készültek. A karrierje kezdetén többnyire belsőépítészeti és iparművészeti munkákkal ismertséget szerző Kozma Lajos tőlük függetlenül alkotott, és tette magáévá a modern építészet alapelveit. Kozma gyakran az enteriőrt és a bútorokat is maga tervezte jómódú, a közép- és nagypolgárság soraiból származó megbízóinak, akik gyakran értelmiségiek voltak. Egy budai, kertes villa luxusát azonban csak kevesen engedhették meg maguknak, és még kevesebben voltak fogékonyak az új építészeti stílusra. Nekik születtek az alábbi épületek.
1. Herman Ottó úti villák
Köztük volt Havas Ernő építőmester, aki a Ruszti út és a Hankóczy utca sarkán vásárolt telkére egyemeletes családi házának terveit rendelte meg Kozmától 1931-ben.
A tulajdonos a földszinti kerti szobában rendezte be építési irodáját. A belül is Kozma által megálmodott modern berendezéssel és összekapcsolódó, áramló terekkel, hatalmas tetőterasszal kialakított villa a háborúban megsérült, az államosítás után az ötvenes években az Országos Tervhivatal vezetője, Vas Zoltán élt benne. A Havas-villa emeleti terasza alatti részt a hatvanas években beépítették, a teraszt beüvegezték, és bár tíz évvel ezelőtt meglehetősen szomorúan festett, az utóbbi pár évben új tulajdonosa a jelek szerint hozzáfogott a korábbi, előnytelen átalakításokból eredő “hibák” kijavításához.
Ugyanabban az évben dr. Vázsonyi Jenő ügyvéd is felkérte Kozmát kétlakásos, pasaréti villájának tervezésére, a Hermann Ottó út 12-es szám alatt. A lejtős terepre épült ház alagsorát a házmesterlakás, felette, mindkét szintet egy négyszobás lakás foglalta el.
A villa korabeli képe. Tér és Forma, 1932. 5. évf. 8.sz.
A villa napjainkban. Fotó: Fonyódi Anita/Kép-Tér Blog
2. Klinger-villa: Hermann Ottó út 10.
A közvetlen szomszédjában, a 10-es szám alatt dr. Klinger István fogorvos és felesége Kéri Teréz számára épült fel egy káprázatosan szép családi ház 1933-ban, szintén Kozma Lajos tervei alapján.
Az alagsorban a garázs mellett itt is a házmesterlakást helyezték el, míg a felette lévő két szintet a család lakta. A földszinten egy tágas, L alakú térben a hall, a nappali és az ebédlő volt, amelyet két nagy falba tolható üvegajtó segítségével egybe lehetett nyitni a Svábhegyre és a János-hegyre néző terasszal. A dekoratív, konzolosan kinyúló vasbeton gerendák használatát Kozma nagyon kedvelte, ugyanez az elem rendszeresen megjelent munkáin, pl. saját Lupa-szigeti nyaralóján vagy a következő, Berkenye utcai épületen. Az első emeletre került a külön férfi és női hálószoba, a fürdő, a szint felét pedig egy napozóterasz foglalta el. Miután a fiatal Klinger házaspár a Holocaust áldozata lett, a házat építtető apa, a szintén fogorvos Klinger egy páciensének adta el a házat.
De vajon miért választották sokan a húszas évek végén még alig beépült, rossz közlekedési viszonyokkal bíró budai hegyeket a kényelmes, központi fekvésű pesti lakás helyett? A jómódú családok már a század első évtizedeiben is két címmel szerepeltek a jegyzékekben: egy belvárosi lakással és egy bérelt vagy saját tulajdonban lévő nyári lakkal, ami távol a pesti utcák zajától és a zsúfolt bérházaktól, a budai hegyekben adott menedéket a családnak a meleg nyári hónapokban. A kellemesebb, csendesebb helyszínt azokban az időkben még nehézkes volt megközelíteni, de a közlekedés fokozatos javulásával és az autóbuszjáratok elindításával ez a hátrány is eltűnni látszott, így sokan döntöttek úgy, hogy búcsút mondanak a pesti lakásnak és átteszik a székhelyüket Budára.
A nagyvárosi ember a harmincas évek felgyorsult világában másképp kezdett el otthonára tekinteni, egyre fontosabb lett az, hogy a hivatalból hazatérve milyen körülmények várják otthon, és mivel addigra a régi, polgári otthonok zsúfolt díszletei és eklektikus bútorai idejétmúlttá váltak, a városi ember elkezdte újra felfedezni a természetet és más környezetre vágyott. A villák megtervezésénél az egyik fő szempont a tájolás volt, hogy a természetes fényeket a lehető legjobban ki tudják használni. A modern épületeket egyszerű mértani idomokkal, zárt tömbökkel formálták, a sima felületeket különböző formájú, kör illetve téglalap alakú, nagyméretű nyílászárókkal tagolták. Ezzel összhangban a belső terek kialakítása is teljesen más volt, mint azelőtt, ahogy azt az egykori Magyar-villa példája jól szemlélteti.
3. Magyar-villa: Berkenye utca 19.
A Berkenye utca 19. szám alatti villa tervezésére Kozma 1936-ban kapott megbízást Magyar Lajostól, az általa vezetett Gépszíj és Műszaki Bőrárugyár Rt. addig Újlipótvárosban élő igazgatójától.
A villában két négyszobás lakást alakítottak ki, egyet az alsó szinten a tulajdonos és felesége részére, míg a felettük lévő szintre lányuk költözött családjával. Mindkét lakás legfontosabb és egyben legnagyobb, központi helyisége az ebédlővel egybeépített lakószoba volt. A Berkenye utcai villában ez eredetileg egy 14 méter hosszú helyiség volt, amelynek a terasz, illetve a város felé néző, délkeleti tájolású ablakai remek fényviszonyokat biztosítottak.
A teret Kozma “funkciócsoportok” szerint szervezte, tehát az életfunkcióknak megfelelően külön csoportosította a „lakás”-ra, táplálkozásra, alvásra és a tisztálkodásra használt helyiségeket. A lakás 45%-át elfoglaló hatalmas nappali és a hozzá kapcsolt, falba tolható ajtóval elválasztható lakó-hálószoba mellett közvetlenül a gardrób és a gyerekszoba foglalt helyet, illetve a fürdő. A tervezés közben arra is figyelt, hogy az egymással összefüggő helyiségek között a legrövidebb elérési útvonalat hozza létre, és biztosítva legyen a megfelelő világítás, szellőzés. A nappali ablakai egy tágas teraszra néztek, amelyről csodás panoráma nyílt a városra. A felső szinten a terasz egy részét az akkor nagyon divatos téli kert számára vágták le.
Ahogy maga Kozma írta:
“A hatalmas lakószoba messze felülmúlja azt a térhatást, amit a régi lakás hallja, ebédlője és lakószobájának szétszórt elkülönítésével, a bútorok helytelen és zsúfolt elrendezésével “otthon” néven hozott forgalomba. (Tér és forma, 1935.8. évf.8. sz.)
Az épület különlegessége a nyugati oldalon zárterkélyszerűen kiugró félhenger alakú homlokzat, amelyet eredetileg nyílásokkal terveztek, végül praktikus okok miatt mégis azok nélkül épült fel. Csak a háború után, amikor a két nagy lakást több kisebbre osztották fel, vágtak rá ablakot.
Eredetileg itt, ebben a lekerekített részben rendezték be a lakószobával egy légtérben lévő ebédlőt, míg a nappali ellentétes oldalán nyílt a háló, a kettő közötti teret pedig könyvespolcokkal, bárszekrénnyel és egy hihetetlenül menő írószekrénnyel látjuk a régi képeken, mindezt Kozma precíz tervei szerint. A villa sorsa a kisebb külső átalakítások és a gyönyörű, tágas nappalik több részre darabolása ellenére összességében nem alakult rosszul. A tulajdonosoknak a háború utolsó évében el kellett hagyniuk otthonukat, de mivel Magyarországon maradtak, az államosítás után megpróbáltak bérlőként visszatérni, ami sikerült is. Így ugyan más társbérlőkkel osztozva, de mégis “otthon” lehettek, sőt később a tulajdonjog egy részét is visszaszerezték. Rajtuk kívül sokáig élt itt Strauss Sándor építőmester, a villa kivitelezője is.
4. Csopaki utca 10.
A Csopaki utca 10 szám alatti telket báró Wolfner András gyárigazgató vásárolta meg 1934-ben.
A jó állapotban lévő, az utcai homlokzatán érintetlen családi ház kert felőli, délnyugati oldalán kiugró teraszra lépcső vezetett, a nappalitól itt is nagyméretű tolóajtókkal elválasztva.
5. Balla-villa: Hankóczy Jenő utca 3/a
A Havas-villával majdnem szemközti, Hankóczy Jenő utca 3/a alatti lakóházat Molnár Farkas tervezte Balla Szigfrid Frigyes, a Magyar Kereskedelmi Csarnok főtitkára részére 1932-ben, és statikusnak Pécsi Esztert kérték fel. Az egyemeletes, lapostetős ház színtiszta geometria, és különlegessége hogy minden oldalán asszimetrikusan lett kialakítva. Az eredetileg lefedett sarkú tetőteraszát a későbbiekben beépítették.
6. Tyroler-villa: Harangvirág utca 11.
A Harangvirág utca 11. szám alatt egy másik építőmester, Tyroler József vásárolt telket, és a János-hegyre néző, tetőteraszos villája terveit Molnár Farkassal készíttette el.
A kollégája Fischer József – illetve Le Corbusier- épületeihez hasonlóan lábakra állított, kimagaslóan szép tömegformálású, lapostetős ház utcai homlokzatát szalagablakokkal látták el, hogy a belső tereket így kapcsolják össze a természettel. A térszervezésben itt is fontos szerepet kaptak a tolófalak, amelyekkel tetszőlegesen alakíthatóvá vált a belső tér:
“A négy többféle használatú lakóhelyiséget tolófalak választják el egymástól, amelyek tizenkétféle térkombinációt tesznek lehetővé, bármelyik teljesen elzárható, vagy a mellette lévőkkel egybenyitható, a falakkal azonos jellegű, mennyezetig érő tolóajtók szétnyitása esetén az összes helyiségek 100 m2-es lakótérré egyesíthetők.” (Tér és forma, 1936. 9. évf. 1. szám)
A villa növényekkel díszített tetőkertjét zuhanyzóval, vízmedencével és bordásfallal szerelték fel, és bár arról nincs információnk, használják-e még ezeket, az épület szerencsére szemmel láthatóan jó állapotban van.
Felhasznált irodalom:
- Plank Ibolya – Fehérvári Zoltán – Ferkai András – Horányi Éva – Kiss Éva – Prakfalvi Endre – Somlai Tibor – Tóth Tímea: Kozma Lajos modern épületei, TERC, Budapest 2006.
- Horányi Éva: Családi ház a Rózsadombon – Műemlékvédelmi szemle, 1998.
- Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1995.
- Csengel-Plank Ibolya – Hajdú Virág- Ritoók Pál: Fény és forma. Modern építészet és fotó, 1927-1950. Vince Kiadó, 2010.
- A fentieken túl az Arcanum és a Mapire.eu adatbázisait használtam fel.
