Miért kezd el vigyorogni gyerek és felnőtt, ha meglát egy ütött-kopott, ósdi mozdonyt? Beugratós kérdés volt – itt semmi sem ütött-kopott.
Csapó Ádám írása és fotói
A vigyorgás viszont megvan, valamiféle gyerekkori örömvilágba repítenek ezek a gyönyörű járművek, ahogy eredeti állapotukban, fényesre suvickolva várják, hogy megcsodáld nagyságukat és erejüket, felszállj oda, ahova még nem lehetett vagy sosem volt szabad, eljátszd, amit eddig csak makettel tudtál. Itt minden makett lehet a kezedben, csak a méretek különböznek, időnként felnőtt vagy máskor meg Ant-Man.
Ki a látogató?
Itt csak te vagy látogató, a kiállított járművek nem, ezek a mozdonyok (értsd: gőzmozdony, dízelmozdony, villanymozdony, gyorssínautóbusz) sokáig hazajártak ide. 1867 óta az Északi főműhely volt minden jármű álma, ahol helyre pofozták, felújították, simogatták, becézgették. Nyugdíjas korukban most végre megpihenhetnek, álmukban csöngetnek picit, nappal viszont fürdenek a szeretetben, ami körülveszi őket.
Mi kell ahhoz, hogy szépnek lássunk egy koporsót?
Ízlés kérdése, hogy valaki a szénfekete gőzmozdonynál időzik el a legtovább, a tolatómozdonyok rajongója (M44, de a barátainak csak Bobó), vagy a sínbuszok elegáns belső kialakítása nyűgözi le. Olyan is van, akinek a zöld monstrum lesz a kedvence, ezt Szellemnek vagy Koporsónak is becézték, és több dologról is híres. Például Európában ez volt az utolsó gőzmozdony, ami menetrendszerűen közlekedett. Vagy arról is, hogy Kandó Kálmán villanymozdonyaival egy időben készült, mégis ehhez fűződik a 161 km/h-s sebességrekord, amit gőzmozdonnyal sikerült elérni. Összehasonlításul, az őrült hajú Brown doki 142 km/h-s sebességet próbál elérni a Vissza a jövőben III. gőzmozdonyával és csak robbanótöltetekkel sikerült neki. Nekünk ez simán meglett csalás nélkül is.
Város a városban
Az igazi apropója az időszaki kiállításnak, hogy a gépek imádatának ezúttal a leghitelesebb helyszínen lehet hódolni, az eredeti karbantartó hangárokban. Ennél tovább is mentek a kiállítás szervezői, az Északi Járműjavító történetét mesélik el kivételesen érdekes, jól rendszerezett, áttekinthető táblákon a hőskorról. Kőbányának ezen részét nem úgy kell elképzelni, hogy állt itt egy épület, ahova pár szerelő időnként bejárt dolgozni. Már a századforduló előtt komoly ipari központ volt a terület, amit sínek hálóztak be. Volt időszak, amikor egyszerre futottak a gőz-, villany-, és dízelmozdonyok az országban, kellett tehát a szaktudás és kellett a munkaerő. A MÁV nem aprózta el a dolgot, Jancsi-telep néven saját lakótelepet is működtetett itt, fürdőépülettel, vendéglővel, saját rendőrséggel. Később lett emeletes irodaház, 800 személyes öltözővel, fogorvosi rendelővel tervezték, építették. 1900-as alapítású Törekvésbe jártak sportolni a vasutasok, az egyesület egyébként ma is működik.
Szépségverseny
A vonatok mellett másfajta ízelítőt is kapunk a múzeum teljes gyűjteményéből. Gyakorlatilag ez az egyetlen helyszín a világon, ahol szépségversenyt lehet rendezni egy Ikarus busz, egy Citroën és egy tűzoltóautó között, miközben az is lehet, hogy a múzeum büszkébb a faküllős T-modellre vagy a szovjet autócsodáira.
A múzeum megújulásával kapcsolatos tervek is láthatóak az óriási hangárban, szép idővonalon leosztva. Látni lehet, hogy a 2026-os megnyitóig milyen ütemben újul meg az egyébként hatalmas terület, reméljük, minél több megmarad a járműjavító jelenlegi hangulatából, ami még a járművek nélkül is izgalmas felfedeznivaló. A mostani időszaki kiállítás tehát egy sima trailernek is tekinthető, a folyamatos bővülés mellett biztos számíthatunk még újabb ízelítőkre a következő 4 évben. Írtunk már a Közlekedési Múzeumról, de ez most egy másik szint.
