Makovecz Imre miniszterekhez írt levelet az ügyében, nem sokkal halála előtt
Boldogok lehetnek a huszadik századi építészet szerelmesei, és azok is, akiket zavarnak a főváros kihasználatlan épületei. A héten jelentették be, hogy a több mint tíz éve bezárt Domus Áruház újra megnyílik. Igaz, csak az alsó szintje, oda viszont ismét egy bútorbolt költözik. A hír azért is nagyszerű, mert rávilágít arra, hogy mennyire nincs éles határ a modernnek és a hagyományosnak nevezett építészet között, és hogy mennyire nem lehet pusztán stílus alapján dönteni arról, hogy egy ház jó-e vagy sem. Felbukkant ugyanis egy levél, amit Makovecz Imre írt halála előtt a Domus épületéről, és akik csak felületesen ismerik őt, azokat biztosan nagyon meglepi majd, mit is gondolt erről a házról!
Zubreczki Dávid írása.
Kicsit messziről kezdem. Az elmúlt hónapokban három különböző helyről három különböző Makovecz Imréhez kapcsolódó hír jutott el hozzám. Ezek közül kettőt meg is írtam. Az egyik arról szólt, hogy egy spanyol milliárdos veszi meg és újítja fel a magyar építész sevillai pavilonját, a másik pedig egy különös, hiánypótló világtérképről. A harmadik volt a legkülönösebb, azt hagytam a végére – nem is sejtve, hogy hirtelen apropója is lesz a közzétételének.
A közelmúltban számos budapesti házat vontak fővárosi védelem alá, köztük több későmodern épületet is a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekből. Ez a Várban zajló bontások miatt vált sürgőssé, ahol a közelmúltban a magyar építészeti örökség több védelemre méltó alkotása tűnt el nyomtalanul. Miközben a Bartha Dorka és Kovács Tamás György ehhez a témához gyűjtött anyagokat, egy egészen meglepő és fontos dokumentumot kaptak a Főváros Várostervezési Főosztályától.
Egy levél másolatát, melyet két példányban, két miniszternek címzett Makovecz Imre (Navracsics Tibor, miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter, valamint Pintér Sándor belügyminiszter részére). Témája pedig két Domus Áruház sorsa volt – köztük a szóban forgó pestié is. Íme:
„Tisztelt Miniszter úr!
Az elmúlt évtizedekben óriási veszteség érte a magyar értékeket, benne a magyar építészet néhány olyan kiemelkedő épületét, amely a magyar kultúra méltán elismert része volt. A külföldi karvaly tőke ma sem nyugszik. Felvásárolja legértékesebb újkori épületeinket, majd azonnal lebontja ezeket és gyors nyereséget hozó förmedvényeket emel helyettük.
Ezt nem szabad hagynunk!!!
Most a Budapesti Domus Áruház és a Székesfehérvári Domus Áruház került veszélybe, amely hír az interneten is olvasható.
Kérem Önt, hagy a felelős kormányhivatalokon keresztül akadályozza meg a várható rombolást. Első lépésként ideiglenes védelmet, majd végleges műemléki védelmet javasolom e két kiváló épületnek, amelyek a nemrég elhunyt nagytehetségű Reimholz Péter (1942-2010) és Lázár Antal Kossuth-díjas építészek fő művei. Kérem, ne hagyjuk, hogy az apparátus „álakadályokkal” és döntést elodázó időhúzással teremtsen visszahozhatatlan helyzetet. Várakozással tekintek az Ön intézkedésére,
Tisztelettel,
Makovecz Imre
építész”
Bár dátum nem szerepel a levélen, könnyen beazonosítható, mikor születhetett. Makovecz Imre 2011 szeptemberében hunyt el, a levélben pedig 2010-es dátumot említ, tehát a kettő között valamikor (Reimholz valójában kicsit hamarabb, 2009 őszén hunyt el).
Ám ennél is biztosabb támpontot jelent, hogy a budapesti Domus Áruház 2011 augusztusában zárt be, és akkor a sajtóban olyan hírek jelentek meg róla, hogy:
„Ha valóban nem találnak bérlőt, akkor biztosan lebontják az épületet, amely egyébként régen nem alkalmas igazán semmire sem. Akár irodaház is lehet a helyén vagy valamilyen más szakáruház. Még az sem kizárt, hogy az üres telket évekig nézegethetjük majd.”
A most felbukkant levélnek nagyon sok tanulsága van. Az egyik persze az, hogy milyen fáradhatatlan volt Makovecz, aki alig egy hónappal a halála előtt még leveleket fogalmazott, csak azért, hogy megmentsen egy házat – mely amúgy stílusában elég messze esett az általa művelt organikus vonaltól.
A másik persze ebből következik: hogy mennyire nem lehet pusztán stílus alapján jónak vagy rossznak ítélni egy épületet. Makovecz Pál, a Makovecz Alapítvány elnöke elmondta a levél kapcsán, hogy édesapja mindkét építésszel nagyon jó viszonyt ápolt és becsülte őket. Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy kiállt munkájuk megőrzése mellett.
Mielőtt persze valaki félreértené a helyzetet, Makovecz Imre egyáltalán nem volt oda a modern építészet legtöbb példájáért. Ezt több interjúban és előadásában ki is fejtette, felróva annak életidegenségét, lelketlenségét, sematikusságát stb. Már a két világháború közötti modernizmust is rossz iránynak tartotta. Épp ezért lehet jogos a kérdés, hogy akkor mégis mitől jó a pesti Domus, hogy irányzattól függetlenül számos építész és művészettörténész lelkesedik érte.
Az állam még a hetvenes években indított Domus néven bútorkereskedelmi láncot, melynek tagjai országszerte mindenhol új, innovatív épületekbe költöztek. A zászlóshajó, az első és egyben a legnagyobb, Budapesten épült meg 1974-re, az IPARTVERV két ifjú munkatársa, Lázár Antal és Reimholz Péter tervei szerint. Feladatuk egyáltalán nem volt egyszerű, mert ehhez hasonló méretű és funkciójú épületet még nem emeltek idehaza. Nyugati mintákat se lehetett igazán másolni, mert azért a szocialista gazdaság és beszállítás egészen máshogy működött. Hogy hogy, azt a tervezők sem tudták akkor még pontosan, mert az egész kereskedelmi struktúra születőben volt, szóval már csak ezért is indokolt volt a rugalmasság. Nagy, egybefüggő, flexibilisen alakítható közönségforgalmi tereket terveztek, hagyományosabb szerkezetű, kiszolgáló részekkel. Ez utóbbiakat úgy rendezték „vasbetonmagokba”, hogy azok közben a nagyfesztávolságú terek támaszai is.
Ez a ma már általános, egyterű, alátámasztások és fix elválasztófalak nélküli áruháztér akkoriban újdonságnak számított. A külső megjelenése pedig tulajdonképpen ma is meglepő – a maga korában pedig úgy nézhetett ki, mintha egy űrhajó ereszkedett volna le Angyalföldre. Főleg, hogy akkor még fényújság volt rajta, meg a mainál valamivel igényesebb burkolat.
Bár saroktelekre épült (sőt valójában három irányban van utcai homlokzata), a tervezők egy hangsúlyos főhomlokzatot alakítottak ki a Róbert Károly körút felé, amely teljesen elüt a Lehel utca felé nézőtől. Nem mintha az utóbbi unalmas lenne, a látszólag véletlenszerűen feldobált résablakok kifejezetten menők – évtizedekkel később épült házakon is találkozni hasonló megoldásokkal.
Persze igazán karakteressé a furcsa, „visszafele lépcsőző” körúti homlokzat teszi a házat. Nem véletlenül emlegetik sokan, hogy ezt a megoldást a leghíresebb magyar építész-dizájner Breuer Marcell New York-i múzeuma ihlette. Valóban hasonlít a híres „fejreállított zikkuratra”.
A különös megoldás azonban nem csak trükközés volt a látvánnyal, gyakorlati oka is volt a kialakításának. Ugyanezen ok miatt van egy látszólag indokolatlan törés a Lehel utcai homlokzatban is.
A hetvenes évek elején még nem vetették el teljesen azt az utópisztikus tervet, hogy a Hungária-gyűrű teljes pesti szakasza fölé egy lábakra állított, 25 méter széles gyorsforgalmi utat építenek, amin nyolcvannal lehet haladni, alatta pedig kétszer két sávos szerviz út van, középen a gyorsvillamossal.
A Lehel utcai kereszteződésnél természetesen lehajtókkal kellett számolni, ezért „tompítottak” az épület sarkán. A homlokzat visszaléptetésére pedig azért volt szükség, hogy ha a fejlesztés miatt keskenyebbre kell venni a járdát, akkor is elférjenek valahol a gyalogosok. A Tar utca sarkára került pengefal alja például úgy épült, hogy könnyen eltávolítható legyen, ha meg kell nyitni azt a járókelők előtt.
Ez a – szó szerint – sötét közlekedésfejlesztési terv szerencsére soha nem valósult. Ha valaki kíváncsi rá, menjen el a Közlekedési Múzeumba, ahol épp most van kiállítás Budapest meg nem valósult fejlesztési terveiből (ha lesz rá időm, én is elmegyek és írok majd róla).
Ami pedig a budapesti Domus Áruházat illeti, szerencsére itt sem valósultak meg a „sötét tervek”, már ami a bontását illetik. 2012 őszén – egy évvel Makovecz Imre levele, majd nem sokkal később bekövetkezett halála után – a Domus Áruházat helyi védelem alá vonta a főváros.