Van nekünk egy jó kis sorozatunk, amelyben Budapest legszebb kertjeit fedezzük fel – hátha más is kedvet kap hozzá. Jártunk a Budai Arborétumban, a Fiumei Úti Sirkertben, sőt két művészettörténeti oázisba is bejutottunk, az Epreskertbe és a Martsa Műhely és Műteremkertbe, és a zuglói japánkertben is gyönyörködtünk. Legújabb kalandunkhoz nem kell messzire menni, a Belváros legszebb kertjének kevésbé ismert történetét meséljük el. Hogyan lett a főurak magas fallal elkerített privát kertjéből a belvárosi gyerekek és a közeli egyetemisták, irodisták pihenős paradicsoma a Károlyi-kert?
Bartha Dorka írása.
Belvárosi gyerekként ez a kert a falatnyi zöldjével maga volt a Paradicsom. Ez volt a mi grundunk, őserdőnk, tündérkertünk, ahol minden bokornak és tekergő kavicsos útnak külön legendája volt. És bár a mi gyerekkori meséink köszönő viszonyban sem voltak a valósággal, azt jól éreztük, hogy ez a kert bizony sok-sok történetet őriz a múltról. Itt áll az ország egyik legidősebb fehér eperfája a megmaradt „zöld villamosok” egy még használatban lévő darabja, de nem egy baljós történelmi esemény és fényes ünnepség szemtanúja is volt a hely.
Az első emlékek
A terület középkori történetére a II. világháború alatt derült fény – 1944 nyarán, az oltóvíz medence kiásásakor több, feltehetően Árpád-kori sírra bukkantak.
A mindig is a pesti városfalon belül húzódó mai kertnek (a fal itt a mai Magyar utca vonalát követte) az ismert története a török elleni visszafoglaló háborúk után kezdődött el. Magas rangú polgárok, majd egyházfiak adták-vették az egyre értékesebbnek számító itt álló épületet és annak tekintélyes méretű kertjét. 1751-re az itt álló, éppen Barkóczy Ferenc egri püspök birtokában levő palota – még nem az, amit ma ismerünk – feltehetően a város legelegánsabb épülete lehetett, hiszen ennek az erkélyéről fogadta a pesti nép hódolatát Mária Terézia is, amikor megfordult erre.
A Károlyi-család színrelépése
A névadó Károlyi-családhoz 1768-ban került az ingatlan, amikor gróf Károlyi Antal megvásárolta 33 000 korabeli forintért. El is indult a palota és a kert átépítése és tervezése, végül a fennmaradt iratok és tervek alapján eleinte egy szabályos, barokkos francia kertet terveztek, de később lovardát, üvegházat is emeltek a telken és a burjánzóbb angolkert és egy zöldésgeskert kialakítása is megindult.
Ebből a korszakból származhat a legendás eperfa is – ekkor még kis csemeteként, de láthatta a díszes estélyt, amit József nádor beiktatása alkalmából tartottak itt, és felesége Alexandra Pavlovnának névnapi bálját is, amikor ezernyi gyertyával világították ki a kertet.
A vérbe fojtott 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után a palotát és kertjét szemelte ki Haynau ideiglenes szállásul is. A magyar történelembe csak „véreskezű hóhérként” bevonuló katona itt írta alá tucatjával a halálos ítéleteket, és a kertben, a rózsalugasban végezte reggeli tornáját, és itt sétált, amikor a migrén kínozta.
Jó félszáz évvel később, 1880-ban Vajda Viktor írt lelkesedő cikket a belvárosi kertről. Amellett, hogy ekkor még ugyan magas kőfal zárta el a látványt az utca emberétől, a kert más áldásait – friss, hűsítő, pormegkötő hatását érezhették a környéken lakók.
„A Főváros kellős közepén csak nagyúrnak lehet kertje, s ország-világ tudja, hogy a Károlyi-kert tulajdonosa nagyúr, s mi több, általánosan kedvelt és tisztelt úr is egyszersmind. Mily sivár lenne e hely kert nélkül! A görbén kanyargó sötét és, szűk Magyar-utza lakhatatlan volna, de a grófi kert felvidítja, beillatozza egész környékét. (…) Minő jótékonyság is e picziny oáz, e parányi kis park az épület-csoportok, a faltömegek, kémények, házfedelek, csatornák és légszesz-hálózatok közepette. Akit jó csillaga erre hoz, bizonyosan kapva kap az alkalmon és mohón veszi magába a kertből áradó illatözönt.”
Vajda leírja a kert gazdag flóráját, a rhododendron bokroktól a kaméliákon át az orgonákig, és külön méltatja az üvegház gazdag délszaki növényeit, illetve hogy a botanikus kerten kívül az itteni melegházban nemesítik a legszebb orchideákat.
Tavaszszal az utczára hajolnak ki a virágfürtök, mikkel a kerítésre támaszkodó akáczfák kedveskednek. A Czukor –most már gr. Károlyi – utcza lakói illattal ébrednek fel, illatban fürödnek és egyre nagyobb lesz a kíváncsiság tudni, minő lehet a belsőség, ha már a ha már a falkerítésen innen is annyi éldelet szerezhető?
De a földi halandóknak még vagy 40 évet kellett várniuk, hogy megtudják, mit is rejt a falakon túli kis oázis. Bár a palotát a 20. század elején a Károlyi-család bérbe adta, de a kert használatát megtartották maguknak.
A Károlyi-kert a Magyar utcáig terjedt, magas kerítés vette körül, és csak a család rokonai, barátai és gyermekeik használhatták. A selymes pázsiton, lugasok, virágzó bokrok között teáztunk délutánonként, és fogadtuk ismerőseinket – emlékszik vissza erre a korszakra Károlyi Mihály felesége, Andrássy Katinka.
Megnyílnak a kert kapui
1919-ben egy rövid időre nagyot fordult a világ, a Tanácsköztársaság és Károlyi Mihály egyik korai intézkedése volt a korábbi magánkertek közparkként való megnyitása – így juthattak be a helyi lakosok elsőként a grófi kertbe is. Amikor a Tanácsköztársaság bukása után Károlyi emigrált nyugatra, a palotát és a kertet az állam pénzen megváltotta és hivatalosan 1929 januárjában nyitották meg a kertet a nagyközönség előtt. Már ezen a nyáron Räde Károly tervei szerint elkészültek az átalakításra vonatkozó javaslatok, és ezek alapján 1932-re megújult a park.
A vágy, hogy minden talpalatnyi zöld felületet beépítsünk, nem újkeletű, úgy tűnik – veszélyek ekkor is fenyegették a szabad, zöld területet, mert Padányi Gulyás Jenő jó ötletnek tartotta volna beépíttetni – az új Nemzeti Színház épületével. Szerencsére ez örökre csak terv maradt.
A II. világháborús ostromot ez a kert is megsínylette, nem csak az oltómedence ásása miatt, de a harcok során pusztult el a növényzet, de a parkot ideiglenes temetőnek is használták, ahogy később 1956-ban is ideiglenesen kerültek ide sírok.
A palotában ma is működő Petőfi Irodalmi Múzeumot a forradalom után alapították és 1957-ben be is költözött mai helyére. A park egy részében a Filharmónia kezelésében szabadtéri színpadot nyitottak, ahol sok teltházas komolyzenei koncertet adtak, 1962-ben Fischer Annie is fellépett itt két egymás követő nyári napon.
Az 1970-es évek megint nem volt túl kegyes a parkhoz, mai még megmaradt a történelem viszontagságai során az eredeti grófi kertből, az ekkor pusztult el (kivétel a legendás eperfa) – majd egy évtizedig a 3-as metró építésének felvonulási területévé vált a Károlyi-kert.
Végül a Főkert 1981-ben Kecskésné Szabó Ildikó tervei szerint újjáépítette, ekkor került ide a szökőkút első változata, és egy hatalmas játszótér is, amit az amortizáció miatt 1996-ban egy újabb jelentős átépítés követett – a mai magas és elegáns fémkerítéssel is ekkor vették körbe a kertet.
Ma is évről évre változik a kert arculata, a korábbi árvácskás-tulipános idénynövényes ágyásokat átvette egy fenntarthatóbb, kicsit burjánzóbb és vadabb flóra, de a kert csak még lenyűgözőbb lett ettől a természetességtől.
A park három érdekessége
Az egyik a Magyar utca- Henszlmann Imre utcai bejáratnál található Beetz-féle „zöld villamos”, ill. „zöldház”. A századforduló Budapestjén rengeteg ilyen praktikus közvécé állt a tereken és utcákon – Hölgyek és Urak részére – mára alig pár maradt, főleg működőképes állapotban.
Ettől nem messze találjuk az ingyenes könyvespolcot is és a POKET automatát, ha olvasnivaló nélkül érkeztünk volna a kertbe, itt biztos találunk valami kedvünkre valót.
És itt lakik az általunk csak II. Károlynak hívott nyuszi is. Elődje, I. Károly (Karcsi) kitett húsvéti nyuszi lehetett, akit a kertben örökbe fogadtak és hosszú, boldog életet élt – hajnalban, a zárt kapuk mögött, többször láttuk boldogan ugrándozni a még gyerekzsivaj mentes gyepen. Halála után 2016-ban még szobrot is kapott a kertben, a mai napig egy kis domb tetejéről figyeli a belvárosi mindennapokat.
Felhasznált források, irodalom:
- Károlyi Mihályné: Otthonaim. In.: Budapest, 1978. (16. évfolyam)10. szám október.
- Vajda Viktor: Gr. Károlyi kert. In.: Magyarország és a Nagyvilág, 1880 (17. évfolyam, 1-26. szám)1880-05-02 / 18. szám
- Viczián Zsófia: Budapesti fák. Látóhatár Kiadó, 2019.
