Két előadásról szól a Budapest Te+Én podcast következő epizódja. A „Kiállok érted” arról szól, hogy milyen könnyen válhat emberkereskedők áldozatává egy problémáival egyedül küszködő, állami gondoskodásban növekedő fiatal. A „Kiállok magamért” témája pedig az, hogyan lehet nehéz körülmények közül is integrálódni a társadalomba. A Láthatáron Csoport és a KV társulat előadásait a Stúdió K-ban és gyermekotthonokban lehet megnézni. Ameddig még meg lehet őket nézni.
Feuer Yvette a Láthatáron csoport, Urbanovits Krisztina a KV társulat képviseletében volt a vendégünk.
Ti ketten bizonyos szempontból eléggé hasonló életutat jártatok be. Mindketten voltatok Ascher Tamás híres zalaszentgróti táborában. És mindketten kaptatok amerikai ösztöndíjat. Mit kaptatok Amerikától?
Feuer Yvette: Megtanították nekünk, hogy mindent neked kell intézni, minden a te feladatod. Azt mondják a színészek, hogy mennyire terhes, hogy ki kell találnom, hogyan számlázzak, hogyan szerződjek. Persze. De ez is az életed része. Felelsz magadért és nincs kire nézni és várni.
Urbanovits Krisztina: Amerikában mindenki nagyon koncentráltan dolgozott. Hiába volt egy kis olvasószínházi szerep, abba adott bele mindent. Ugyanis soha nem lehet tudni, hogy ki a nézőtéren. Ki figyelt fel rád. Ki ad egy igazán jó szerepet. Magyarország sokkal belterjesebb. Az számít, hogy kit ismersz. Magyarországon a színészek még mindig úgy gondolják, hogy „nekem járnak a szerepek, az öltöző, a gondoskodás, a biztonság”. Miközben recseg-ropog és fenntarthatatlan a színházi rendszer. Nemcsak a függetlenek vannak bajban – akiket éppen konkrétan kinyírnak – de a többieknek is fel kell készülniük a „változásra”.
A függetlenekkel nem tud mit kezdeni a kultúrakommunikáció…
Urbanovits Krisztina: Először amatőrök voltunk. Utána lettünk alternatívok. Most a független szó lett egy ideje. Csak nem értjük, hogy mitől független. Talán a pénztől. Nem tartozunk sehova. Ezer pályázatot írunk. Ennek van most vége. A kör bezárult.
Feuer Yvette: Múltkor egy Kiállok Magamért előadás után odajött egy kedves néző. Elképesztő siker volt. Nagyon gratulált, azt mondta, hogy el van ájulva az előadástól. És azt kérdezte: „és ti egy műkedvelő társulat vagytok?” Nem, profi színészek vagyunk. Nagyon elnézést kért, de egy pillanatig sem haragudtam rá. Nem játszom sorozatokban, nem ismernek, eddig egyetlen előadásunkat sem látta, jogos volt a kérdés.
Urbanovits Krisztina: A „Kiállok érted” előadásunkat – amikor még létezett az EMMI – Kásler miniszter úr „2021. év társadalmi innováció” díjjal tüntette ki. Idén már semmilyen támogatásunk sincs. Egy másik minisztériumi szobában más döntések születtek. Először volt a Norvég Civil Alap, aztán az NKA, majd a Belügyminisztérium karolt fel minket. Láttak benne potenciált, az ORFK támogatásával futott az előadás. Most támogató nélkül maradtunk. Meghívásaink vannak iskoláktól, egyelőre nem tudunk menni.
Podcast – hallgasd meg!
Kérdések, amelyekre választ kapunk:
Mit tud a független színház, amit más színházak nem?
Mi a különbség az amatőr, az alternatív és a független között?
Értelmezhető az a kérdés, hogy melyik színház jobb?
Hogyan működik egy költséghatékony színház?
A független színház mindig társadalomkritikus?
Hogyan szólíthatja meg a színház a magára hagyott gyerekeket?
Hány állami gondozott fiatal él Magyarországon?
Hányan kallódnak el közülük?
Hogyan tehetünk értük?