bábszínész – Budapest Bábszínház
Bábszínházban sokan utoljára gyerekként jártak. A műfajról az embereknek általában a paraván és a kesztyűs báb ugrik be először, ami nagyon érdekes a maga nemében, de a bábszínház ezen kívül is – a bábot alapvetően meghatározó absztrakció és magas szabadságfok miatt még inkább, mint bármely másik színházi műfaj – végtelen lehetőséget rejt magában. A Budapest Bábszínház ezt igyekszik bizonyítani, sokszínűen alkalmazva a műfajt. Előadásainkban a bábtechnikák teljes tárháza felvonul. A szakmát kiválóan ismerő tapasztalt és fiatal alkotók mellett alapvetően élőszínházakból ismert rendezőkkel is dolgozunk, akik friss szemmel tekintenek erre a műfajra, amit megpróbálunk összehozni az élő-, prózai, zenés vagy mozgásszínházzal. A hagyományok őrzése és a régi, jól bevált technikák alkalmazása mellett, a színházban az elmúlt hetven év alatt mindig kiemelt szerepet kapott az innováció, az új megoldások kutatása, a határok tágítása, valamint szokatlan dolgok kipróbálása. A sokszínűségen kívül fontosnak tartom, hogy a színházban – szintén az elmúlt évtizedek tradíciójához igazodva – a gyerekelőadások mellett a repertoár egyharmadát lefedően ifjúsági és felnőttelőadások is készülnek, hiszen a báb nem korosztályfüggő műfaj. Az élőszínházzal párosítva különösen érdekes a szimbolikája, a filozófia, ami benne lehet például a bábot mozgató ember és a báb viszonyában, vagy a színész és a báb jelentése közti dramaturgiai feszültségben.
Eleinte egyáltalán nem gondoltam, hogy bábszínházzal fogok foglalkozni. Tipikusan olyan gyerek voltam, akit ha megkérdeztek: „Mi leszel, ha nagy leszel?”, semmit sem tudott felelni. Mindig is szerettem rajzolni, énekelni, zongorázni is tanultam és színjátszókörbe jártam egészen az érettségiig, de ezeket mindig hobbiként fogtam fel. Sokszor felmerült, hogy a tanulás rovására mennek, viszont nem volt szívem abbahagyni egyiket sem. Húszéves koromra jöttem rá, hogy nélkülük nem tudom elképzelni az életem, hiszen ezek összesítve adják ki azt az alkotói teljességet, amire igazán vágyom. Addigra gyűjtöttem össze a bátorságom, hogy megpróbálkozzak valamilyen művészeti pályával. Úgy gondoltam, a bábszínészet olyasmi, amihez profi szinten lehet, sőt kell űzni az összes hobbimat egyszerre. Nem tévedtem nagyot. Azt hiszem találtam valamit, amiért igazán érdemes dolgozni.
Budapest Bábszínház
Az Andrássy úton áll az az intézmény, ahol a fővárosi gyerekek első színházi élményeiket szerzik. A Budapest Bábszínház – Állami Bábszínházként – 1949. október 8-án nyitotta meg kapuit. Első nézőink azóta gyermekeikkel, unokáikkal, sőt dédunokáikkal is jártak már előadásainkon. Bábozni ezerféleképpen lehet. 66 évad alatt játszottunk paraván mögé bújva kesztyűs és pálcás bábokkal, fekete bársonyba burkolózva, hogy a fénybe tartott figurák tökéletes illúziót teremtsenek. Mozgattunk marionettet felülről, árnyfigurát hátulról, bunraku bábot asztalon, és belebújtunk óriásbábokba is. Divatok jöttek-mentek, hagyományok születtek és merültek feledésbe, de egy dolog soha nem változott: az élettelen életre keltésének varázslata gyerekek és felnőttek számára, mert a báb nem korosztály, hanem műfaj.
Weboldal: www.budapest-babszinhaz.hu
