Dobsina (ma Dobšiná, Szlovákia)
Ma a Kassai kerület Rozsnyói járásában, a történeti Magyarországon Gömör és Kishont vármegye Rozsnyói járásnak része volt. Rozsnyótól 26 km-re északnyugatra a Dobsina-patak partján fekszik. Neve a szláv Dobsa személynévből ered.
Határában aranyat, ezüstöt, nikkelt, majd később vasat, rezet, kobaltot és higanyt bányásztak. Bányászata a földesúr és a király jövedelmi forrása lett. Első privilégiumát, mint (mező)város (oppidum) Zsigmond királytól nyerte. A husziták, majd a törökök is pusztították a várost. A 17. századig szabad bányaváros. Vasipari központ lett. 1680-ban megépül az ország első vaskohója. Urai gyakran változtak, többek között a Thökölyek és a Rákócziak is köztük voltak. 1848-ban autonóm jogokat szerzett, ezeket viszont a szabadságharc leverése után elvesztette. 1855-ben tűzvész pusztította. A 19. század végén megszűnt a bányászat, de címere ma is a bányászatra utal.
Egyedülálló tájszólással beszélnek lakói. Kezdetben német többségű város volt, később a németek erős kisebbségben éltek, a második világháborút követően el kellett hagyniuk otthonukat.
Lakossága 1910-ben 5029 lakosból 1739 magyar, 1688 német, 1503 szlovák
Lakossága 2011-ben 5702 lakosból 4083 szlovák, 613 roma, 13 magyar.
Érdekesség
A határában 1870-ben felfedezett Dobsinai-jégbarlang 2000-ben felkerült az UNESCO Világörökség listájára az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai részeként, kedvelt kirándulási célpont.
Utcatörténet
Dobsina utca a Szemeretelepen (XVIII. kerület) 1925 óta létezik, de volt Sashalmon (XVI. kerület), Pesterzsébeten (XX. kerület) és Királyerdőn (XXI. kerület). Dobsinai út ma csak a XII. kerületben az Orbánhegyen van, mégpedig 1925 óta, de korábban volt a XI. kerületi Kelenvölgyben és a XV. kerületi Pestújhelyen is.
