Szilágysomlyó (ma Șimleu Silvaniei, Románia)
Szilágy megye második legjelentősebb városa Zilahtól 25 km-re északnyugatra fekszik. A helységet kettészeli a Kraszna folyó. Fő természeti kincsét a kitűnő szőlőt termő Magura-hegy napsütötte oldalai jelentették, aminek a híres somlyói borokat köszönhetjük.
Neve szláv eredetű: a szótő, šuma “zaj”, illetve egyes szláv nyelvekben “erdő”. A város középkori történelme szorosan összefonódik a Báthory családdal. Ennek bizonyítékai a Várhegyen található várrom és a település központjában álló, romos állapotú várkastély. A várkastély fontos politikai és közigazgatási szerepet játszott, mint Erdély vezető családjainak gyülekező helye. Az uradalom és a vár 1351-ben került a Báthoryak tulajdonába, akik egészen a XVII. század közepéig birtokolták, időközben Somlyót téve uradalmi központtá. A Báthory-kastély 1592-ben épült. 1600-ban a császári sereg ostrommal foglalta el Báthory Zsigmondtól.
A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegyéhez tartozott, 1920-ban a Román Királysághoz került, a második bécsi döntés értelmében 1940. augusztus 30-án a város visszakerült a Magyar Királysághoz. A II. világháború után ismét Románia része lett.
Lakossága 1910-ben: 6885 lakosból 6030 magyar, 759 román, 20 német
Lakossága 2011-ben: 11 653 lakosból 7538 román 2994 magyar, 521 roma
Érdekességek
A településen született Báthory István erdélyi fejedelem, lengyel király, 1533. szeptember 27-én.
Szilágysomlyó területén az ókorból származó szilágysomlyói kincs néven ismert leletegyüttest találtak.
Utcatörténet
A fővárosi XX. kerületi Gubacsipusztán található Szilágysomlyó utca 1932 óta, a XVI. kerületi Alsórákoson pedig 1929 óta viseli a szilágysági teleülés nevét.
