A Budapest TE meg ÉN podcast új adásában Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója volt Veress Dóra és Gellért Gábor vendége. Szó esett a pandémia kreatív akcióiról, az új bemutatókról, a szakma megosztottságáról.
Mácsai Pál elégedett volt a színészek múlt hónapokban elvégzett munkájával.
A „vers csak neked” akció a nézőkkel való kapcsolattartásról szólt. Az „itt és most” varázslatából a „most” szépségét megőriztük. Igazából ez az egész a közös szorongásunk oldásáról szólt. Elbeszélgettünk a nézőinkkel. És megismertük őket. 3000 emberrel beszélgettünk. És ami döbbenetes, hogy a jelentkezők többsége vidéki volt. Egy fővárosi színház a Madách téren Zalaegerszegről, Gyuláról, Debrecenből jöttek a verskérők.
Erős lökést adott ahhoz a döntésünkhöz, hogy elkezdjük streamelni az előadásainkat. Persze ez nem teljes színházi élmény, de mégis komoly élmény. A streamelés a régi előadások esetén olyan lesz, mint egy színházi közvetítés. Az új előadások a stream lehetőségeit használva lesznek bepróbálva. Hátha van valami, ami kárpótol a jelenlét hiányáért.
Podcast:
A kormány kultúrpolitikájához tartozó művészeti műhelyekben van egy konzervatívnak nevezett, annál sokkal bonyolultabb, nem kvalitást, minőséget, hanem gondolkodásmódot jelölő elvárás. Ez sokaknak fekszik, és lehetnek komoly szakmai eredményeik. Ebben nem vagyok harcosan ortodox. Semmi bajom azzal, ha egy előadás ismert utakat jár be. Főleg, ha az megrendít és a székbe szegez, és nem felejtem el már másnap. Nem közelítés vagy stílus szerint tetszik nekem valami.
De engem a színházban az hoz izgalomba, amit még nem láttam. És ez nem egy hisztérikus mindenáron való „máscsinálás”. Ez ugyanis nem csak stílusirányban, hanem mélység- és magasságirányban is van. Az általam idevonzott művészek és rendezők nyugtalanabbak és kíváncsibbak, mindig új utakat kereső művészek.
Mi most a fővároshoz tartozunk, ezért nem kiszolgáltatott a megfogalmazott elvárásoknak. A főváros kultúrpolitikája ennél sokkal megengedőbb. Az ellenzéki városvezetés tulajdonképpen csak annyit tesz, hogy nem szól bele a művészeti kérdésekbe. Örülök, hogy ez így van.
Nézzétek meg, hogy az egyetemen mi történik? Mennyire nincs meghallgatva maga az egyetem! Ez a süketség teljesen irracionális, szakmaiatlan. Nem az a baj, hogy ki kit szeret, kit nem. Nem az a kérdés, hogy milyen fajta esztétika jelenik majd meg. Hanem hogy teljesen szakmaiatlan.
És akkor még nem beszéltünk a modoráról. Ahogy a Székely Gáborról írni lehet. Ennyire magasra nem lehet felköpni ennyire alacsonyról, mert visszahull. Történnek ezek a dolgok, és ebben van egy ismert mintázat. Egy előadásunkhoz 20 évvel ezelőtt végigolvastam a XX. század sajtóját, ugyanis újságcikkekből csináltunk akkor egy előadást. Az összes mondatot ismerem. A jelzőket is.
További kérdések, amelyekre választ kapunk:
- Milyen bemutatókkal várja a nézőket az Örkény Színház?
- Hány kamerával történik majd a stream-közvetítés?
- Mit vár Mácsai az új formák bevezetésétől?
- Mi a szexuális újraelosztás elmélete?
- Milyen lesz az Örkény dokumentarista színháza?
- Kiknek kell döntenie az SZFE tiltakozási módozatairól?
Borítókép: Dömölky Dániel
