Világszerte visszaszorult a turizmus a városokban. Ott, ahol korábban a social distancing épp hogy meghaladta a 15 centit, a távolság most akár 100 méteres is lehet, lézengenek az emberek. Vajon a turizmus visszaesése megváltoztatja a városi terek használatát? Kérdéseinkre Koniorczyk Borbála, urbanista a Hosszúlépés. Járunk? társalapítója és ügyvezetője válaszol.
Járhat-e az elnéptelenedés azzal, hogy a budapestiek intenzívebben birtokba veszik ezeket a helyszíneket?
Remélhetőleg igen! Minden nagyvárosban jellemző, hogy a nevezetességeket leginkább a turisták látogatják, rosszabb esetben – mint Budapesten is – teljesen az ő igényeik szerint alakul a városközpont is. Természetesen a turizmus meghatározó bevételi forrást jelenthet egy városnak, így normális, hogy a városvezetés gondol rájuk. Ugyanakkor fenntartható turisztikai stratégiát csak olyan városban lehet építeni, amely elsősorban az ott élők igényeit szeretné kielégíteni.
Fotó: Vereczkei András
Kaphatnak-e ezek a helyszínek akár új funkciókat is? Látunk-e ilyesmire hazai és nemzetközi példákat?
A járvány alapjaiban fogja megváltoztatni azt, ahogy a városokban élünk és a közterületeinket használjuk. A jelenlegi, sok szempontból szorongató helyzetnek az lehet az egyik pozitív hozadéka, hogy új, kreatív módszerekkel próbáljuk kihozni a legtöbbet a köztereinkből. Filmvetítés Párizsban, a Szajnán, ahol motorcsónakokból lehet nézni a vetítést. Balettelőadások Londonban a Temze parton (Socialdisdancing), ahol az egyik oldalon táncolnak, a másik oldalról pedig figyel a közönség, vagy az autósmozik reneszánsza világszerte. A sok negatívumon kívül az elmúlt hónapok azt is megmutatták, hogy sokkal jobban függünk az emberi társaságtól, mint a képernyőinktől, és bármire képesek vagyunk azért, hogy együtt lehessünk. Budapesten március óta folyamatosan változnak a szabályok, ezenfelül nem sok támogatást kap a város ahhoz, hogy valahogy kezelni tudja a rászakadt helyzetet. Amíg Budapest valamilyen formában nem kap támogatást ahhoz, hogy a fővárosi turizmust megmentse, nem gondolom, hogy életszerű lenne elvárni a tűzoltáson felül bármit. Ugyanakkor a rakpart hozzáférhetővé tétele a gyalogosok számára és a biciklisáv a nagykörúton mindenképpen olyan intézkedések, amelyek egy élhetőbb város felé mutatnak.
A megváltozott/változtatott térhasználatok adott helyen akár újra definálhatják-e az eddigi turizmust?
Régóta tudjuk, hogy az elmúlt években kialakult mértékű tömegturizmus fenntarthatatlan. A 2-3 napos, repülős városlátogatások, az egzotikus helyszínekre szervezett legény- és lánybúcsúk és esküvők, amikor egy teljes násznép átrepül a félvilágon, katasztrofális következményekkel járnak a Földre nézve. Egy kritikus pont után már maguk a városok is próbálták kordában tartani az érkező turistatömegeket. Hiszen ha csak egy kordon mögül lehet nézni a cseresznyevirágzást, okafogyottá válik Japánba utazni. Még korai lenne megjósolni, megváltoztatja-e érdemben a járvány az utazási szokásainkat. Nem vagyok derűlátó, ha abból indulok ki, hogy nyáron a korlátozások feloldása után hány honfitársunk érezte, hogy a horvát tengerparton a helye.
