A munkálatok állapotfelméréssel és régészeti feltárással kezdődtek. Lévén a hegyoldal már az ókortól lakott volt, a kutatások jó 3000 évet öleltek fel.
Bartha Dorka írása
A szakemberek munkája során előkerültek az itt álló egykori Uraniae csillagda falmaradványai, egy egyedülálló, első világháborús ágyútalp, illetve kelta, római és török kori érméket és kerámiákat is találtak. A következő lépésben megkezdődik Citadella belső udvarának megújítása, valamint a külső falak rekonstrukciója, derült ki a Várkapitányság friss sajtóközleményéből.
„A mostani feltárások során a déli alapfalak részleteit megtaláltuk, a Csillagda keleti tornyának helyét pedig a mai napig jelzi a csillagászati meridián. Így most már pontosan megállapítható, hogy hol helyezkedett el egykor a csillagvizsgáló.”
– mondta el Fullár Zoltán, a Várkapitányság régészeti csoportvezetője.
Az 1848-49-es szabadságharc alatt súlyosan megsérül csillagvizsgáló a megtorlás éveiben nem is lehetett hosszú életű, hiszen a hatalom a hegy csúcsát szemelte ki a „magyar Bastille” felépítésére. Bár Ferenc József engedélyével még egy ideig működhetett a falakon belül, végül költöznie kellett. A Citadella erődrendszere, melyet végül 1854-ben nyilvánítottak befejezettnek, 220 méter hosszan nyúlik el a hegy platóján, átlagosan 4 méter vastag és 12–16 méter magas kőfal védi, és azonnal a Habsburg elnyomás és önkény szimbólumává vált a városlakók szemében, lévén az uralkodó a város katonai fékentartására építette.
Az 1867-es kiegyezést követően úgy tűnt, minden katonai létjogosultságát elveszítette az épület, a lebontását egyre hangosabban követelték a pestiek – végül az utolsó katona hosszas huza-vona után csak 1897-ben hagyta el, és 1899-ben történtek meg a bejárat fölött látható látható szimbolikus bontások. A helyszín utoljára még a második világháború alatt jutott jelentős katonai szerephez: itt állt a légvédelmi központ, és a világháborúra való készülés jegyében épült meg az a -4 szintes atombunker. Jelenleg a munkálatok ennek a betonmonstrumnak az elbontásával folytatódnak.
A mostani feltárások során a régészek egy első világháborús légvédelmi ágyútalpat is találtak, amely feltehetően mér 1918 után került ide. A lelet pontos meghatározásába bevonták a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakértőit. Az Osztrák-Magyar Monarchiában készült eszközből mindössze négy-öt található Európában, közülük a mai kutatások szerint a most megtalált szerkezettel együtt kettő van Magyarországon. Az 1250 kilogramm tömegű ágyútalp a Hadtörténeti Intézet és Múzeumba kerül.
A régészeti feltárás során kelta időkből származó kerámiaanyagot, római kori éremleletet és török kori érmét és kerámiatöredéket is találtak. Ezek mind a korábbi térrendezésekhez használt, feltételezhetően a hegy más részeiről idehordott földrétegekből kerültek elő.
Története során rengeteg terv készült, hogy mi is álljon az ikonikus hegycsúcson, Széchenyitől Makoveczig terveztek ide magyar panteont, nemzeti emlékművet, szoborparkot, végül a bontása elmaradt, és a Kádár-korban szálloda és étterem nyílt a falai között.
Az erőd és környezetének jelenlegi megújítását Fodor Gergely kormánybiztos irányításával a Várkapitányság végzi, a fejlesztések 2022-ig tartó első ütemében megszüntetik a sokáig elhanyagolt, lepusztult, méltatlan állapotokat, megújítják az erőd belső udvarát, rendbe hozzák a külső falakat, és rendbe teszik a környező parkot. A második ütemben, 2023-ig az ágyútoronyban a magyarság szabadságküzdelmeit bemutató állandó kiállítást valósítanak meg a Szabadság Bástyája címmel.
