A „100 szóban Budapest” egy kevés szabállyal bíró történetíró pályázat: a beküldött történetek legfeljebb 100 szóból állhatnak és valamilyen módon Budapestről kell szólniuk. A legjobb történeteket idén Boncsér Sára színésznő, Szabó Benedek zenész és Závada Péter költő választotta ki. A nyertes műveket kortárs magyar grafikusok illusztrálták. A történetek és az illusztrációk november 30-ig láthatóak Budapesten a Városháza Parkban. A legjobb 100 írás pedig már kapható a POKET automatákban és az interneten is. 2020-ban több, mint 2000 történet érkezett!
A Budapest TE meg ÉN e heti podcastjában Veress Dóra és Gellért Gábor Nyáry Krisztián és Závada Péter írókkal, valamint a győztessel, Janecskó Katalinnal beszélgetett.
Nyáry Krisztián először az egyperces novella műfaját elemezte:
„Szeretem a tömörséget, és úgy gondolom, hogy ugyanolyan nehéz megírni egy történetet száz szóban, mint száz mondatban. Persze más lesz az eredménye, de ha az irodalom felől nézzük, akkor tudjuk, hogy a pályázók az írói mesterség egyik legfontosabb részét gyakorolják, a húzást.”
Nyáry Krisztiánnak az időálló művekről is van véleménye: „Zseniális szöveget mindenki tud egyszer életében írni. 5-öt már kevesebben. Húszat alig valaki. Egy könyvkiadással foglalkozó ember azt is figyeli, hogy az elkészült mű érvényes lesz-e jövőre. Vagy 5 év múlva. Ezek között az egypercesek között felfedezni vélek érvényeseket.”
„Fontosak ezek a pályázatok, mert egy ilyen zaklatott időszakban beszűkülnek a lehetőségek. Kevés lehetőségünk van az elmélyült olvasásra. Elképesztő mennyiségű írásos tartalomnak vagyunk kitéve. Ezért képtelenné váltunk fókuszáltan olvasni. Egy hosszú regény már idegesítő. A jó hír az, hogy ez a képesség visszahozható gyakorlással.” – tette hozzá.
Závada Péter becsületesen végigolvasta a 2000 pályamunkát. Közben írja a verseskötetét és bemutatóra készül Nyíregyházán.
„A telekommunikáció világában megszokott, hogy vannak karakterlimitek. Már az sms-ek is meghatározott karakterszámmal íródtak. Varró Dani írt is sms-verseket. Manapság a twitternek van korlátos karakterszáma. Ehhez kezdünk hozzászokni, és a művészet is jól használja a kevés karakter által nyújtott lehetőségeket.”
Podcast:
Závada Péter érzékeli a mai kor borúját a művekben: „Érdekes módon a 2020-as év súlyos problémái nem jelentek meg a pályázatokban. Viszont van az anyagokban egy bizonyos Budapest melankólia. Sok pályamunkában egyedül élő idős emberek, hajléktalanok a főhősök, akik tengetik a napjaikat. Ebből azért érezhető, hogy nem egy felfelé ívelő időszakban vagyunk.”
Janecskó Kata:
„Természetesen a történetemnek van családi háttere. Annyit elárulok, hogy a nagypapám sírköves volt a hatvanas években, és bele is került a korabeli újságokba.”
A háttértörténet annyira vicces és frappáns, hogy feltétlen hallgassátok meg a podcastban! 🙂 (a szerk.)
