Pár évnyi csend után szépen lassan indult újra a Városháza Kiadó. Most viszont stratégiát váltottak – „offenzívan” törekednek arra, hogy megismertessenek minket Budapest olyan részleteivel, amelyeket eddig talán nem vettünk észre.
Gubán Mária írása.
A Kiadó 1993-ban alakult, de 1994 óta igazán aktív. Előfordulhat, hogy eddig elkerülte a figyelmünket. Ahogy Schiffer János, a kiadó vezetője megfogalmazta, az ő feladatuk a városhoz kötődő könyvek kiadása: „Egyrészről olyanoké, amelyek a városról szólnak, és bizonyos dolgokat dokumentálnak a múltban és a jelenben. Másrészről pedig olyan információk összegyűjtése, amelyek fontosak a városlakók vagy az ideérkező turisták számára.”
A turizmus piaci igényeit szem előtt tartva a kiadó kötetei közül a legtöbbet lefordítják angolra és németre. „Voltak olyan könyvek, amelyek megjelentek japánul és lengyelül is” – teszi hozzá Schiffer. „De elsősorban a budapestiekhez szólunk – hiszen ennek a városnak vagyunk kiadója! Az a dolgunk, hogy megragadjuk a fontos dolgokat. Nemcsak azért, hogy oda lehessen ajándékozni valakinek, és kirakni a polcra, hanem hogy megmutassuk és megőrizzük a város bizonyos szeleteit.”
A gyors ütemű változásban, ami Budapesten zajlik, gyakran ocsúdunk arra, hogy bizonyos dolgok már nem ott vannak, ahol megszoktuk őket. Gyönyörű épületek tűnnek el, ikonikus lemezboltok szűnnek meg, korszakok zárulnak le anélkül, hogy különösebben feltűnne bárkinek.
Schiffer János szerint egy városnak nagyon fontos, hogy mind a múltját, mind a jelenét dokumentálja. A megőrzés egyik legfontosabb médiuma pedig a fénykép. „Fontosnak tartom, hogy olyan régi nagy fotógyűjteményeket, amelyek még nem kerültek feldolgozásra vagy kiadásra, rendezzük és nyilvánosságra hozzuk” – említi az igazgató. Igyekeznek elérhetővé tenni olyan anyagokat, amelyeket eddig nem láthattunk, továbbá lehetőséget adni fiatal fotósoknak, hogy reflektáljanak ezekre, megmutassák, ők hogyan látják Budapestet.
A kiadó népszerű Csak képek sorozatának legújabb része december 17-én mutatkozott be a FUGA YouTube csatornáján. A sorozat koncepciója, hogy az új elemek hármasával érkeznek egy már nem élő és két kortárs fotóművész lencséjén keresztül bemutatva Budapestet. A múltat Eötvös Loránd képviseli, aki a Magyar Tudományos Akadémia épületét megmászva fölülről is fotózta Budapestet. A jelen művészei Molnár Zoltán, aki az 1990-es taxisblokád bénult városában kezdte fotós karrierjét, és Varga Benedek, aki a „talált képek” híve.
A Mi Budapestünk sorozat kevésbé képorientált – a kilencvenes évek elejétől gyűjti egybe a legapróbb részleteket a fővárosról. Külön kötetet szenteltek a város éjszakai fényeinek (Esti fények, 1993), a lakótelepnek (Lakótelepek, 2005), de összeállítottak egy kocsmatúra kézikönyvet is. Az 1993-as Rövidlépés már nem aktuális azoknak, akik szívesen nekivágnának egy budapesti éjszakának, de a szellemesen és szívből megírt kalandnapló igazi időutazás abban a világban, ahol még nem voltak uniformizált kocsmaláncok, és okostelefon sem volt, amivel öt másodperc alatt be tudta lőni az ember a legközelebbi itatót. Arról nem is beszélve, hogy „Kocsis Irma” (akinek a neve kísértetiesen hasonlít egy közepes minőségű asztali boréhoz) igazán odatette magát – lelkiismeretesen végiglátogatta és megélte az összes vendéglátóipari egységet, amit aztán papírra vetett.
Az izgalmas apróságokat bemutató gyűjtemények mellett a Városháza Kiadó számára fontos, hogy jelentős eseményekre emlékeztessen. „Évfordulókon érdemes megállni egy pillanatra, és azokra az értékekre fókuszálni, amikkel a város büszkélkedhet” – mondja Schiffer János. Idén például 200. születésnapját ünnepli a gőzhajózás – erre is készülnek egy különleges gyűjteménnyel. Jövőre pedig 125 éves a kis földalatti. Az ehhez kapcsolódó kötet előreláthatólag 125 olyan képet és történetet tartalmaz majd, amelyek valamilyen módon köthetők Budapest legbarátságosabb tömegközlekedési eszközéhez.
A kiadó ötletekből szinte kifogyhatatlan. A jövőben, a fiatalokat megcélozva, szeretnék bemutatni Budapest szubkultúráit, de a mostanra szimpátiánkat veszített nagykörút dicsőségesebb pillanatairól is szeretnének megemlékezni. Arra pedig, hogy ezekhez a fontos anyagokhoz hozzájuthassunk, új utakat dolgoznak ki. „Az úgynevezett zsebkönyv ma már átment okostelefonba. Ha valaki megy valami után, azt letölti és a készülékével követi az információ útját. Ezért akartuk digitalizálni ezt a majdnem 150 könyvet, ami a Hungaricaban nagyon jól kereshető. Így az az érték, ami ezekben a könyvekben volt, most újra közkinccsé és hozzáférhetővé válik” – vélekedik Schiffer János, aki arról is beszélt, hogy az analóg világban is terjeszkednek: több könyvesbolttal kötöttek szerződést, hogy kézzel fogható élményünk is legyen a fővárossal kapcsolatos anyagokról.
Budapest Európa egyik legizgalmasabb városa. Minden kerületében más arcát mutatja, minden sarkon más izgalmas program vár minket, sötétben pedig rá sem lehet ismerni. Igaz, a város most alszik, de a Városháza Kiadó segítségével nem csak térben, időben is bebarangolhatjuk. Az eddig digitalizált gyűjtemények ingyen elérhetők. Ha a bezártság idején hiányozna a város, most egy kattintással csillapíthatjuk az űrt.
Az írás a Fidelio és az ÉnBudapestem közötti együttműködés részeként jelent meg.
