Nyugatos törzsasztal, Csontváry majdnem megsemmisülő hagyatéka, a Bartók felvirágoztatása – mi köze mindezekhez az épületnek? Izgalmasan keverednek a valóságos és virtuális rétegek, amikor a MineBudapest egy-egy pályázatán belül létező, és jól ismert fővárosi épületeket újra megépítik, szó szerint kockáról-kockára a fiatalok. Kezdésnek egy igazi Budapest100-as veteránnal ismerkedünk meg.
Bartha Dorka írása.
A századforduló környékén villámsebességgel kiépülő Lágymányos környéke – ahol korábban a Duna holtágból kialakult tó és mocsarak terültek el – már kialakulásakor az elegánsabb, középosztály által lakott negyeddé vált.
A Bartók Béla út 36-38. alatti bérházat is ennek a rétegnek tervezték, a stílusa a korszakban divatossá váló szecesszió felé kacsintgat, némi keleties, misztikus elemekkel, és a lakások mérete is tekintélyes– minimum 3 szoba a legkisebb is, cseléd- és fürdőszobával, derül ki Szij Barbara kutatásából. Az épület nyertes kreációját bferike999 készítette el, aki elképesztően hű mását teremtette meg a háznak – nem csak a homlokzat azonnal felismerhető, de a gangos udvarnak és a Hadiknak is egy-egy részletét megmutatjuk.
Az utcaszinten kialakított vendéglátóhelyen kávézó nyílt, amely némi mélyrepülés és tulajdonosváltások után Karinthynak, pontosabban a feleségének, Bőhm Arankának és barátnőinek köszönhetően emelkedett a népszerű, és máig halhatatlan helyek közé. Eleinte a környéken lakó írófeleségek jártak ide az 1920-as években, a férfiak is miattuk szoktak a Hadikba. Itt múlatta az időt Kosztolányi, Déry Tibor, Tersánszky Józsi Jenő, Tóth Árpád, Füst Milán, Nagy Lajos, de néhanapján Rejtő Jenő is.
A mai vendéglátóhely felének neve – a Szatyor – is Karinthy leleménye, aki meglátva a pincehelyiség gyékényborítását, az alagsori részleget nem túl elegánsan egy szatyorhoz hasonlította. Az egykori kávézó 1971-től mint a Szivárvány Áruház működött, de még az új évezred elején is cipőbolt volt a helyén, amiben csak kevesen ismerhettek az egykor legendás helyre.
A második aranykora 2010-ben köszöntött be, amikor a Hadik-Szatyor megnyitva azonnal Juhász Anna irodalmi szalonjának is az itthona lett, egészen 2019-ig. A hely mint egy első fecske volt a lassan feléledő bartók bulvárdon, ahol azóta mam már egymást érik a jobbnál jobb helyek – kávézók, fagyizók, pékség, sörözők, éttermek.
Amennyire izgalmas a „pince” története, a padlás sem kevésbé különleges helye az épületnek: ugyanis az itt kialakított műtermet bérelte élete alkonyán Csontváry Kosztka Tivadar. Halála után a festményeinek egy része is itt maradt – például a Magányos cédrus – amit a hagyaték felszámolásakor mint jó minőségű belga vásznat akartak értékesíteni. A mesterművet a teljesen véletlenül erre járó Gerlóczy Gedeon mentette meg.
Felhasznált irodalom:
- Budapest100 története. Huszonnégy a háromszázból. Kortárs Építészeti Központ, 2018. p.:135-139
- Saly Noémi: Felesége választotta Karinthynak a Hadikot
