A Járitz-villa, a Hoffmann-villa vagy a Havas-villa neve keveseknek cseng ismerősen, pedig a harmincas-negyvenes években emelt modern épületekért sokan rajonganak. A Bauhaus szellemiségét tükröző és nemzetközi mércével nézve is különlegesen szép villák épültek a háború előtti bő egy évtizedben az akkor még igencsak foghíjasan beépített budai hegyek lankáin.
Fonyódi Anita, a Kép-Tér Blog szerzőjének írása.
Két évvel ezelőtt, a weimari művészeti iskola, a Bauhaus megnyitásának százéves évfordulóján, a Budapest100 hétvégéje adott vissza nem térő lehetőséget arra, hogy közelebbről, akár belülről is meg tudjunk nézni néhány villát, ami nagy szó, hiszen az utcáról, ha kizöldülnek a fák, a lombok és a kerítések még a homlokzat is sokszor láthatatlan marad. 2011-ben is már tettünk egy sétát Molnár Farkas, Fischer József, Kozma Lajos és kortársaik legszebb munkáinak nyomában, de most újra felkerekedtünk, hogy még a tél végi díszlettel megnézzük, milyen állapotban vannak személyes kedvenceink.
A magyar építészek kapcsolódása a Bauhaushoz
Építészeink közül többen közvetlenül kötődtek a németországi iskolához. Forbát Alfréd, aki a főváros első modern villáját tervezte, az alapító Walter Gropius irodájában dolgozott Weimarban, és Molnár Farkassal együtt részt vett az iskola első kiállításán. Molnár évekig a Bauhaus növendéke volt, és hazatérése után tervezői feladatai mellett aktívan részt vett a mozgalom eszméinek és szellemiségének terjesztésében. A modern építészeti mozgalom nemzetközi szervezete, a CIAM frankfurti kongresszusáról hazatérve 1929-ben Breuer Marcellel és Fischer Józseffel megalakította a csoport magyar szekcióját, a CIRPAC-ot. A modern magyar építészet fenegyerekének is nevezett, egyetemi diplomával nem, “csak” építőmesteri végzettséggel rendelkező Fischer József részben Molnár Farkas közvetítésével került kapcsolatba a modern építészeti törekvésekkel. Ők ketten lettek a magyar csoport vezéregyéniségei. Fischer megfogalmazásában:
„az új építészet nem formalista kísérletezés, nem stílus mozgalom, hanem az egyetlen módszer, amellyel a nagytömegek lakásszükséglete kielégíthető egy magasabb színvonalon.”
A korszak építészei tehetős, az új stílusra fogékony magánszemélyektől kaptak megbízásokat családi villák és bérvillák tervezésére, így tehetségüket egy-egy ilyen kisebb léptékű, de marketing szempontból mégis fontos munka során tudták megmutatni. A Szépvölgyi úti Hoffmann-villa alapterülete egyáltalán nem volt nagy, az elkészült házzal Fischer József mégis nemzetközi hírnévre és elismerésre tett szert, mivel 1935-ben a házat a külföldi szaksajtó is méltatta. Ezzel szemben a modern építészeti mozgalom követőinek legfőbb célja, a lakások tömeges építése itthon beteljesületlen álom maradt.
1. Pusztaszeri út 23/a. – régen Schächter-villa
1932-ben Schächter Ferenc mérnök, a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek műszaki igazgatója adott megbízást Fischer Józsefnek a Pusztaszeri úton lévő telkének beépítésére.
Ahogy más munkái során, itt is felesége, az ország első szerkezettervező mérnöknője, Pécsi Eszter volt a munkatársa és az épület statikusa. A lejtős terepre egy kétlakásos családi házat terveztek és bár az utcáról a vasbeton tartóoszlopok alig látszanak, a magasföldszint tömbjét a telek belső oldalán hét oszlop tartja. Az épület lábra állítása a francia építész, Le Corbusier hatását mutatja és ezt a motívumot Fischer további munkáin is megtaláljuk. A sors fintora, hogy az így elért légies és lebegő hatást lényegében mindhárom itt bemutatott épület elveszítette, mert a későbbiekben, az átalakításuk és bővítésük során ezekhez a részekhez nyúltak először.
Fotó: Fonyódi Anita/Kép-Tér Blog
Emellett az utcára néző homlokzat különlegességét a párkány fölé emelkedő és egy függőleges ablaksávval tagolt félhengeres lépcsőház adja. A kisebb alapterületű alagsorban közös helyiségeket, mint pl. a mosókonyhát helyezték el, míg a magasföldszintet és az első emeletet is egy-egy külön álló, különösebben tágasnak sem mondható, de praktikusan szerkesztett lakás foglalta el. A legnagyobb helyiség az utcával átellenes oldalra, a város felé néző nappali volt, külön a férj és a feleség számára kialakított sarokkal. Emellett a mellékhelyiségek nem túl nagy mérete arról árulkodik, hogy a szociáldemokratákhoz kötődő Fischer Józsefnek mennyire szívügye volt a praktikus, gazdaságos térszervezés, kisméretű, mégis viszonylag kényelmes és egészséges lakásokkal.
2. Szépvölgyi út 88/b – egykor Hoffmann-villa, úgy is mint Zentai-villa
Fischer ikonikus, az előzőhöz hasonlóan lábra állított, eredeti formájában “lebegő” épülete a Szépvölgyi út 88/b alatt áll. A geometriai formákból, hasábból és hengerből szerkesztett, szintén domboldalra épített villát dr. Zentai (Hoffmann) Dezső statisztikus és publicista részére tervezte 1933 nyarán. A villa alagsorában a házmesterlakás és a kazánház foglalt helyet, míg az első emeletre a nappali került a konyhával és kamrával. A legfelső szinten a szülők és a gyerekek hálója, a fürdő, és az utcáról is jól látható, üvegezett terasz volt. A villát a korabeli szaksajtó tévesen Zentai úti villaként tüntette fel, valószínűleg a nevét Hoffmannról Zentaira magyarosító tulajdonos miatt. Ebből adódik, hogy a korábbi szakirodalomban főleg Zentai-villaként találunk róla említést.
Míg tíz éve kissé szomorú állapotban volt az évtizedek során jócskán kibővített, családi házból nyolclakásos társasházzá alakított épület, mára úgy tűnik, hogy jó kezekbe került. A homlokzatot rendbe tették, és a kertben is látványos munkálatokat végeztek, bár nagy kár, hogy a korábbi beépítés miatt sosem lehet már a vasbeton tartóoszlopok mellett üldögélni a padon, ahogy annak idején valószínűleg Fischer tette a fényképen.
Fotó: Fonyódi Anita/Kép-Tér Blog
3. Baba utca 14. – az egykori Járitz-villa
Jóval később, 1941-ben az autóalkatrész kereskedő Járitz István részére tervezte a város egyik legmutatósabb modern villáját a Ferenc-hegy lábánál álló telekre. A korábbiakhoz képest sokkal kevésbé helytakarékos, inkább reprezentatív épületet a tágas kertben szobrok és egy mozaikokkal díszített medence kísérte.
Eredetileg három szintből – alagsor, földszint és emelet – állt, nagyméretű helyiségekkel, a lakószobák mindegyikéhez nyitott vagy zárt terasz csatlakozással, hogy a belső tereket közvetlenül összekapcsolják a természettel. A Baba utcára néző terasz kulisszaként takarta el az épület főhomlokzatát és a légiességet kölcsönző tartóoszlopok itt sem maradtak el, bár erről sajnos nem a mostani állapot, hanem a korabeli fotó tanúskodik.
A beköltözés után másfél évvel, Budapest ostromakor a házat bombatalálat érte és kiégett, így újra kellett építeni.
Ezután még öt boldog év várt a Járitz családra a villában, míg az államosítás idején el nem vették tőlük.
Pár éve sikerült találkozni az építtető fiával, az erről készült részletes beszámolót, sok archív fotóval itt lehet megnézni. Az elmúlt évtizedek során a földszinti, oszlopokkal alátámasztott részt drasztikusan átalakították, a hátsó oldalra pedig az akkor itt működő kórház igényeit kielégítő toldalékot építettek. A 2016-os, már eleve leromlott állapothoz képest a külső most nem árulkodik nagy változásokról, bár úgy tűnik, a légzésrehabilitációs osztályt azóta elköltöztették.
Az 1982-ben Fischer Józseffel készített interjúból kiderült, hogy az építész utólag a Zentai (Hoffmann)-villát és a Járitz-villát is a három legjobban sikerült alkotása közé sorolta.
Felhasznált irodalom:
- Csengel-Plank Ibolya – Hajdú Virág- Ritoók Pál: Fény és forma. Modern építészet és fotó, 1927-1950. Vince Kiadó, 2010.
- Molnár Farkas (1897-1945) Szerk: Bajkay Éva. Pannónia Könyvek, 2010.
- Ferkai András: Modern házak. Városháza, 2009.
- Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1995.
- Zakariás János: Fischer József három villájának építéstörténetéhez (Műemlékvédelem, 1988. 32. évf. 3. sz.)
- A fentieken túl az Arcanum és a Mapire.eu adatbázisait használtam fel.
