Első pillantásra sokszor nem is sejtjük, egy-egy bérház micsoda meglepetéseket tartogat azoknak a szerencséseknek, akik belülről is láthatják őket. Mostani cikkünkben 5 lépcsőházba leshetünk be a Kép-Tér Bloggal.
Fonyódi Anita, a Kép-Tér Blog szerzőjének írása.
Míg a tizenkilencedik században az akkor még víznyerésre használt udvari kutakat díszítették szebbnél szebb szobrokkal, a szecessziós épületekben különös gondot fordítottak az előterek és a lépcsőházak díszítésére, így a lépcsőn felfelé vezető utat gyakran kísérték mázas falicsempék és színes ablaküvegek. Ez utóbbiak használatát a szecesszió tette igazán elterjedtté és míg korábban inkább csak a jómódú polgárokra volt jellemző, hogy díszes üveggel tették vonzóbbá otthonuk ablakait vagy verandáit, a huszadik század elején a bérpaloták lépcsőházi tornyai sorban épültek fel káprázatosan szép, ólomba foglalt üvegezésű színes ablakkal. Ezek az üvegek gyönyörűen festenek esti fényekben is, amikor kivilágítják a lépcsőházat. Néhány kívülről talán átlagosnak mondható bérház következik, meglepően szép részletekkel.
Móricz Zsigmond körtér 15.
Az egész nagy tömb a Karinthy Frigyes út – Bercsényi utca – Váli utca és a körtér között, az egykor lágymányosi nábobként emlegetett Kutlánya János tulajdonát képezte.
Kutlányának oroszlánrésze volt Lágymányos felépítésében, mert mielőtt a városrész fejlődésnek indult, a tizenkilencedik század végén annyi telket vásárolt fel alacsony áron, amennyit csak tudott, és később nagy részüket továbbértékesítette, a sajátjaira pedig házakat emelt. Ezzel a telekkel is így tett: több kisebbre felosztva, sőt rajta keresztül utcát nyitva értékesítette a terület egy részét. Egyszerű munkásemberből pallér, majd többszörös ingatlantulajdonos és Fővárosi Bizottsági tag lett, kávéházat is üzemeltetett.
A mai Móricz Zsigmond körtér 15. szám alatti épület tervezőjét nem ismerjük, és az is nehezen visszafejthető, hogy a téglalap alakú telek új tulajdonos kezébe került-e vagy Kutlánya megtartotta magának, és az építésre ő maga adott-e megbízást. 1928-ban már Löbl Fülöp és neje, majd 1937-ben gróf Andrássy Mihály mérnök, földbirtokos, sportoló lett a tulajdonosa. A ház külseje alapján nem gondolnánk, hogy a lépcsőházi torony a színes, geometrizáló ablaküvegekkel és a csodás, szecessziós stílusú virágmintás csempékkel olyan látványos, hogy szinte teljesen mindegy melyik irányból fényképezzük, minden szögből gyönyörűen mutat.
Liszt Ferenc tér 5.
A ház előteréből ebben az esetben is egy látványos, az udvar területének egy részét elfoglaló, félkörívesen lekerekített lépcsőházba lépünk.
A szecessziós ház a Palatinus-házakat és a Liszt Ferenc téren a 2-es számú lakóházat is megálmodó építész, Vidor Emil tervei alapján épült fel 1907-re Abeles Zsigmond bornagykereskedő megbízásából. A lépcsőház tornyának falát nem csak a színes ólomüvegek, de a bordó mázas csempe is szépen feldobja, és az udvar felőli arca is mesébe illő.
Rottenbiller utca 35.
Özvegy Blitz Mórné Beck Minni építtette a Damjanich utca és a Rottenbiller utca sarkán álló hatalmas lakóházat. Blitzék korábban itt álló földszintes háza helyére 1909-ben Ybl Lajos készítette el a mai ötemeletes ház terveit. Az építész először nagybátyja, Ybl Miklós műtermében gyakorolt. Később tervezőirodájában templomokat, középületeket, bérpalotákat, villákat tervezett. Az előtér napsárga mázas csempéit a tágas lépcsőházban itt is színes üvegek kísérik.
Molnár utca 53.
A burkolaton kívül a formája miatt is különleges a Molnár utcai lépcsőház, az 53-as szám alatt, az előzőhöz hasonlóan szintén egy saroképületben.
Az épület terveit a Marton és Szalka építőmesterek cége készítette 1915-ben. A falicsempék mellé geometrizáló és stilizált levelet formázó lépcsőkorlátot választottak a szokatlan formájú lépcsőházba, és a pepita lapokkal burkolt függőfolyosók is felejthetetlenek. A házat 1923-ban gróf Mikes János szombathelyi püspök háztulajdonos megbízásából kissé átalakították. A falakat burkoló csempéket pár évvel ezelőtt újították fel, az eredeti lapok egy részének újragyártásával.
Nagymező utca 8.
Az eredetivel megegyező járólapokat gyártották le a Nagymező utcai, egykori Ernst bérház függőfolyosójához is. Az ötemeletes, felül műtermeket magában foglaló hatalmas bérház Ernst Lajos műgyűjtő tulajdonában állt, és a tervezéshez Fodor Gyulát kérte fel, aki addigra 2 másik bérház rajzait is elkészítette apja, Ernst Mór megbízásából. A hatalmas ház a mai napig kilóg egy kicsit az utcaképből, mivel a szomszédjában mindkét oldaláról kétszintes, tizenkilencedik századi épületek állnak.
Az engedélyeztetési procedúra roppant hosszadalmas és fordulatos volt, egyrészt azért, mert Ernst az akkori építésügyi szabályzatot is megerőszakolva mindenképpen öt emeletet szeretett volna, hogy a bérlakásokból minél több lakbérre tegyen szert, másrészt az erre a célra kialakított, első emeleti múzeumban szerette volna elhelyezni a magyar irodalmi, történelmi és művészeti vonatkozású, hosszú évek során hatalmasra duzzadt műgyűjteményét, a földszintre pedig mozit terveztek. A talán kevésbé impozáns előtér után kárpótol bennünket a nagy üvegablakokkal tagolt lépcsőház. Itt stilizált virágok fogadnak a szecessziós lépcsőkorlát mellett. Ernst Lajos is az épületben lakott fiával, de a húszas évek második felében jelentkező válság ellene dolgozott és amikor végleg eladósodott, arra kényszerült, hogy a Nagymező utcai épületet eladásra kínálja. Ettől kezdve az életének utolsó hat éve nem volt más, mint hosszú agónia, melynek öngyilkossága vetett véget 1937-ben.
A cikk elkészítéséhez a Budapest Időgép, a Hungaricana, az Arcanum és a Mapire.eu adatbázisait használtam fel.
