Budapest különleges lépcsőházai –  igazi színpompa a zárt kapuk mögött

Budapest különleges lépcsőházai – igazi színpompa a zárt kapuk mögött

Első pillantásra sokszor nem is sejtjük, egy-egy bérház micsoda meglepetéseket tartogat azoknak a szerencséseknek, akik belülről is láthatják őket. Mostani cikkünkben 5 lépcsőházba leshetünk be a Kép-Tér Bloggal.

Fonyódi Anita, a Kép-Tér Blog szerzőjének írása.

Míg a tizenkilencedik században az akkor még víznyerésre használt udvari kutakat díszítették szebbnél szebb szobrokkal, a szecessziós épületekben különös gondot fordítottak az előterek és a lépcsőházak díszítésére, így a lépcsőn felfelé vezető utat gyakran kísérték mázas falicsempék és színes ablaküvegek. Ez utóbbiak használatát a szecesszió tette igazán elterjedtté és míg korábban inkább csak a jómódú polgárokra volt jellemző, hogy díszes üveggel tették vonzóbbá otthonuk ablakait vagy verandáit, a huszadik század elején a bérpaloták lépcsőházi tornyai sorban épültek fel káprázatosan szép, ólomba foglalt üvegezésű színes ablakkal. Ezek az üvegek gyönyörűen festenek esti fényekben is, amikor kivilágítják a lépcsőházat. Néhány kívülről talán átlagosnak mondható bérház következik, meglepően szép részletekkel.

Móricz Zsigmond körtér 15.

Az egész nagy tömb a Karinthy Frigyes út – Bercsényi utca – Váli utca és a körtér között, az egykor lágymányosi nábobként emlegetett Kutlánya János tulajdonát képezte.

Fotó: Fonyódi Anita/Kép-Tér Blog
Fotó: Fonyódi Anita/Kép-Tér Blog

Kutlányának oroszlánrésze volt Lágymányos felépítésében, mert mielőtt a városrész fejlődésnek indult, a tizenkilencedik század végén annyi telket vásárolt fel alacsony áron, amennyit csak tudott, és később nagy részüket továbbértékesítette, a sajátjaira pedig házakat emelt. Ezzel a telekkel is így tett: több kisebbre felosztva, sőt rajta keresztül utcát nyitva értékesítette a terület egy részét. Egyszerű munkásemberből pallér, majd többszörös ingatlantulajdonos és Fővárosi Bizottsági tag lett, kávéházat is üzemeltetett.

Fotó: Fonyódi Anita/Kép-Tér Blog

A mai Móricz Zsigmond körtér 15. szám alatti épület tervezőjét nem ismerjük, és az is nehezen visszafejthető, hogy a téglalap alakú telek új tulajdonos kezébe került-e vagy Kutlánya megtartotta magának, és az építésre ő maga adott-e megbízást. 1928-ban már Löbl Fülöp és neje, majd 1937-ben gróf Andrássy Mihály mérnök, földbirtokos, sportoló lett a tulajdonosa. A ház külseje alapján nem gondolnánk, hogy a lépcsőházi torony a színes, geometrizáló ablaküvegekkel és a csodás, szecessziós stílusú virágmintás csempékkel olyan látványos, hogy szinte teljesen mindegy melyik irányból fényképezzük, minden szögből gyönyörűen mutat.

Fotó: Fonyódi Anita/Kép-Tér Blog

Liszt Ferenc tér 5.

A ház előteréből ebben az esetben is egy látványos, az udvar területének egy részét elfoglaló, félkörívesen lekerekített lépcsőházba lépünk.

Fotó: Fonyódi Anita/Kép-Tér Blog
Fotó: Fonyódi Anita/Kép-Tér Blog

A szecessziós ház a Palatinus-házakat és a Liszt Ferenc téren a 2-es számú lakóházat is megálmodó építész, Vidor Emil tervei alapján épült fel 1907-re Abeles Zsigmond bornagykereskedő megbízásából. A lépcsőház tornyának falát nem csak a színes ólomüvegek, de a bordó mázas csempe is szépen feldobja, és az udvar felőli arca is mesébe illő.

Fotó: Fonyódi Anita/Kép-Tér Blog
Fotó: Fonyódi Anita/Kép-Tér Blog
Fotó: Fonyódi Anita/Kép-Tér Blog

Rottenbiller utca 35.

Özvegy Blitz Mórné Beck Minni építtette a Damjanich utca és a Rottenbiller utca sarkán álló hatalmas lakóházat. Blitzék korábban itt álló földszintes háza helyére 1909-ben Ybl Lajos készítette el a mai ötemeletes ház terveit. Az építész először nagybátyja, Ybl Miklós műtermében gyakorolt. Később tervezőirodájában templomokat, középületeket, bérpalotákat, villákat tervezett. Az előtér napsárga mázas csempéit a tágas lépcsőházban itt is színes üvegek kísérik.

Fotó: Fonyódi Anita/Kép-Tér Blog
Fotó: Fonyódi Anita/Kép-Tér Blog

Molnár utca 53.

A burkolaton kívül a formája miatt is különleges a Molnár utcai lépcsőház, az 53-as szám alatt, az előzőhöz hasonlóan szintén egy saroképületben.

Fotó: Fonyódi Anita/Kép-Tér Blog
Fotó: Fonyódi Anita/Kép-Tér Blog

Az épület terveit a Marton és Szalka építőmesterek cége készítette 1915-ben. A falicsempék mellé geometrizáló és stilizált levelet formázó lépcsőkorlátot választottak a szokatlan formájú lépcsőházba, és a pepita lapokkal burkolt függőfolyosók is felejthetetlenek. A házat 1923-ban gróf Mikes János szombathelyi püspök háztulajdonos megbízásából kissé átalakították. A falakat burkoló csempéket pár évvel ezelőtt újították fel, az eredeti lapok egy részének újragyártásával.

Fotó: Fonyódi Anita/Kép-Tér Blog
Fotó: Fonyódi Anita/Kép-Tér Blog

Nagymező utca 8.

Az eredetivel megegyező járólapokat gyártották le a Nagymező utcai, egykori Ernst bérház függőfolyosójához is. Az ötemeletes, felül műtermeket magában foglaló hatalmas bérház Ernst Lajos műgyűjtő tulajdonában állt, és a tervezéshez Fodor Gyulát kérte fel, aki addigra 2 másik bérház rajzait is elkészítette apja, Ernst Mór megbízásából. A hatalmas ház a mai napig kilóg egy kicsit az utcaképből, mivel a szomszédjában mindkét oldaláról kétszintes, tizenkilencedik századi épületek állnak.

Fotó: Fonyódi Anita/Kép-Tér Blog

Az engedélyeztetési procedúra roppant hosszadalmas és fordulatos volt, egyrészt azért, mert Ernst az akkori építésügyi szabályzatot is megerőszakolva mindenképpen öt emeletet szeretett volna, hogy a bérlakásokból minél több lakbérre tegyen szert, másrészt az erre a célra kialakított, első emeleti múzeumban szerette volna elhelyezni a magyar irodalmi, történelmi és művészeti vonatkozású, hosszú évek során hatalmasra duzzadt műgyűjteményét, a földszintre pedig mozit terveztek. A talán kevésbé impozáns előtér után kárpótol bennünket a nagy üvegablakokkal tagolt lépcsőház. Itt stilizált virágok fogadnak a szecessziós lépcsőkorlát mellett. Ernst Lajos is az épületben lakott fiával, de a húszas évek második felében jelentkező válság ellene dolgozott és amikor végleg eladósodott, arra kényszerült, hogy a Nagymező utcai épületet eladásra kínálja. Ettől kezdve az életének utolsó hat éve nem volt más, mint hosszú agónia, melynek öngyilkossága vetett véget 1937-ben.

Fotó: Fonyódi Anita/Kép-Tér Blog

A cikk elkészítéséhez a Budapest Időgép, a Hungaricana, az Arcanum és a Mapire.eu adatbázisait használtam fel.