A modern igények és a hátrafelé nyilazás találkozása nem egyedülálló… A Feneketlen tó környékén az 1930-as években épült Pannónia, Tátra, Turán, Nap és Árpád-udvaroknak, vagy Újlipótvárosban a Turul/Phönix-házak a neve – hasonlóan az Attila udvarhoz – mind elég beszédes. De hogy kerültek a magyar őstörténet alakjai a mindenféle modern luxussal felszerelt bérházakra, és egyáltalán kik építették ezeket a tömböket, esetünkben a I.kerületi Győző utca 5-öt?
Bartha Dorka írása.
Az ötemeletes épületet Münnich Aladár tervezte 1929-ben, aki a korszak egyik legsokoldalúbb építésze volt – legismertebb munkái között van ipari épület, elegáns villa és bérpalota is.
A sarkon íves zárterkélyek két oldalán, az első emeleti ablaksor magasságában láthatjuk a két harcos alakját, egy hátrafelé nyilazó, és egy kardjával lesújtó lovast. Már első pillantásra ismerősnek tűntek, és nem véletlenül: Mátray Lajos és Ohmann Béla azonos alkotásai az Eszék utcába is megtalálhatóak. Az épület homlokzatát díszítő Attila-udvar felirat sajnos a világháborúban elpusztult.
Fotó: Bartha Dorka 
De miért éppen ekkoriban lángolt fel az érdeklődés a magyar őstörténet iránt? 20. század elején népszerű turanizmus ideológiával Ablonczy Balázs történész foglalkozott alaposan, de annyit mindenképpen érdemes itt elmesélni, hogy az 1910-es években még illusztris társaságnak indultak, tagjainak célja a keleti rokonságok, és az ehhez kötődő tudományos, valamint gazdasági kapcsolatok ápolása volt, és csak később vált egy inkább dilettánsokat tömörítő múltértelmezők csoportjává.
A 20-as években Trianon sokkja, az erősödő nacionalizmus jó táptalaja volt ezeknek ez múltértelmezéseknek, illetve az ilyen tematikájú társasházakkal a katolikus úri középosztály köreiben is nagy népszerűségre lehetett szert tenni. Persze a hangzatos néven és pár magyaros dekoráción túl másra is szükség volt, ha valaki a tehetősebb polgári réteget vagy ne adj isten, az arisztokráciát akarta megfogni.
A házat kutató Vadász Ágnes elképesztően részletes anyagából kiderül, hogy a társasházat a korszak egyik legsikeresebb társasházépítő cége, a Centrum Házépítő és Ingatlanvállalat építette. A szövetkezet 1926-ban alakult, és hamar népszerűek lettek, hiszen figyeltek, hogy jó fekvésű telkeken egészséges házakat építtessenek a korszak elismert építészeivel.
A házban építésekor emeletenként 4 darab két-, három-, és négyszoba–hallos lakás volt található, a legnagyobbak a saroklakások voltak. A modern luxusnak elengedhetetlen része volt, hogy a házban a lakók rendelkezésére állt egy
„villanymotoros amerikai gyártmányú mosógép facsaróval, mellyel a nagymosás három óra alatt végezhető el minden kézi erő alkalmazása nélkül”
valamint közös használatú elektromos porszívó és nyilvános telefonállás is volt a házban, írja a ház hivatalos korabeli prospektusa. Az épület hátsó frontja gangos kialakítással, de nyitott a többi belsőudvar felé, így a homlokzat mögött egy hatalmas egymáshoz csatlakozó zöldfelület terül el.
Az építtetők szándéka pedig bejött, a lakók között találunk arisztokratát – 1945-ben bekövetkezett haláláig lakott itt Zichy Károlyné Karátsonyi Ilona grófnő, de miniszteri tanácsost, mérnököket, orvosokat, tanárokat is. Bár a 20. század viharaiban alakók cserélődtek, a mai napig van olyan lakástulajdonos, akinek a felmenői már a háború előtt is itt laktak.
Aki szeretne még többet megtudni a ház és a környék történetéről, a Budapest100 hétvégéje alatt 10:00 és 15:00 órakor is (a honlapon történt regisztrációval) épületbejáráson és egy környékbeli sétán vehet részt a házban lakó Búr Luca idegenvezetővel, vagy megnézheti a háztörténeti kiállítás az udvaron mind a két napon 10:00 és 18:00 óra között. Sőt, vasárnap 17:00 órakor Kustán Ádám akusztikus koncert is lesz, de erre is regisztrálni kell.
