Déli pályaudvar, Gyermekvasút, Bambi presszó, Körszálló, Pántlika bisztró, Újpalotai víztoronyház, Hilton – hogy csak a lista legismertebb épületeit említsük az 50-es és 70-es évekből. A hazai későmodern, vagy szocmodern sorsa az utóbbi években enyhén szólva is mostohán alakult – sok, nívós és fontos épület tűnt el a föld színéről, mint a várbeli Teherelosztó vagy a Goldmann menza, vagy fenyegeti bontás, például a Déli pályaudvart. Nem is tudjuk elmondani, mennyire fontos és hatalmas lépés a mostani rendelet módosítási tervezet ezeknek az épületeknek a megmentésére. Na de nézzük, mi minden van a listán! Ha pedig valamit hiányolsz, javasold azt is védelemre!
Bartha Dorka írása.
A közelmúlt építészeti örökségének (már amennyiben a 70 és 50 évvel ezelőtti épületek annak számítanak) megítélése a közvélemény szemében mindig rázós ügy. Nyugaton már a brutalizmusnak, de a szocmodern építészetnek is hatalmas kultusza van, sorra jelennek meg a kiadványok, a korszak építészetét bemutató térképek, blogok, szakirodalmak és hatalmas petíciós hullámot indít el egy-egy ilyen épület bontásának híre. De itthon a közvélemény még nem érzi elég réginek ezeket, így védelemre, megőrzésére sem tartják érdemesnek, vagy éppen egy olyan, politikailag elítélendő korszakhoz kötik őket, mint a szocializmus évtizedei.
El tudjuk képzelni, hogy valaha is így viszonyuljunk a csodás szecessziós épületekhez? Ugye hogy nem? Pedig a második világháborút követő évtizedekben éppen ilyen mentalitás uralkodott a szecesszióval szemben is, túl „közel” volt ahhoz, hogy valódi értéket lássanak benne, ráadásul egy megvetendő polgári, burzsoá korszak szülötte volt. Szerencsére a ‘70-es évekre szakmai- és a közvélemény is felismerte az értékeit, így ma már az építészeti kánon megingathatatlan és igencsak népszerű része ez a stílus és korszak is, Budapest büszkeségei ezek az épületek.
Mi mostanra kerültünk olyan messzire a későmoderntől, mint a 70-es évek emberei a szecessziótól, szóval éppen ideje volt, hogy elkezdjünk ezeknek az épületeknek az értékeiről és védelméről beszélni széles nyilvánosság előtt is. Ennek egyik hihetetlenül fontos lépése a január 16-án záró Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása tárlat, amely eredetileg a Velencei Biennále magyar pavilonjában, majd a Ludwig Múzeumban került kiállításra, illetve a Kortárs Építészeti Központ Othenity-hez kapcsolódó sétái és épületbejárásai, amelyek szintén ráirányították az emberek figyelmét ezekre az épületekre és értékeikre, a bennük rejlő fantáziára.
A második, ha még nem fontosabb aktus pedig a településkép védelméről szóló önkormányzati rendelet módosítása, amivel újabb budapesti épületek kaphatnak védettséget, összesen 180 tétel szerepel listán, ebből több, mint félszáz az 1945 utáni korszakban született. (Az Oternity által kiválasztott és a rendeletben szereplő lista között nem véletlen, hogy van is átfedés.)
Fontos, hogy elinduljon egy széleskörű párbeszéd, ami nem is csak a listára felvett épületeket érinti, de olyan kérdéseket feszeget, hogy mi is a viszonyunk az úgynevezett „szocialista korszak” építészeti örökségéhez, mik ezeknek az épületeknek az értékei, milyen szerepet töltenek be a budapesti identitásában, hogyan és miért illeszkednek a város szerves fejlődésébe, és milyen lehetőségek rejlenek bennük? Hogy ne az legyen a sorsuk, hogy lebontják őket, hogy helyettük egy teljesen hamis történelmi asszociációkat teremtő (soha nem is létezett) historizáló homlokzatot illesszenek a városképbe.
A rendeletben szabályozott keretek között kezdeményezések, illetve szakmai vizsgálatok alapján az I., II., III., V., VII., VIII., XI., XII., XIII., XIV., XV. XVI., XVIII., XXI. kerületet érintően készült lista az örökségvédelem szempontjából védelemre érdemes épületekről, amiket az önkormányzat január 20-án lakossági fórumon fog bemutatni. Ezek az épületek a szakmai konszenzus alapján mint fontos, minőségi és védelemre érdemes alkotások, de a nyílt fórumon most bárki bekapcsolódhat a munkába.
A „legforróbb” terep most a Várnegyed, ahol az elbontott Teherelosztó is állt, illetve hónapok óta zajlik a Szentháromság téren álló egykori úgynevezett Diplomata-ház megmentéséért folyó harc (ami a legújabb látványtervek szerint elveszni látszik, mivel a helyére egy itt sosem létezett, de historizáló homlokzatú ház kerül). A rendeletben ezért szerepel a Várnegyed összes, II. világháború utáni foghíjbeépítése (Farkasdy Zoltán, Gulyás Zoltán, Reimholz Péter, Virág Csaba, épületeivel) és a Hilton is.
Nem kell messzire mennünk, a Vízivárosban is találunk több védelemre érdemes modern épületet, mint a Bambi presszónak is otthont adó, 1957-ben emelt házat, A II. kerületben a szocreál stílusban épült egykori Magyar Dolgozók Pártja II. kerületi székházát a Mechwart téren (ma a II. I. Kerület Önkormányzata), de szintén a Várhegy oldalában áll az egyik kedvenc épületünk a korszakból: a Várfok utcában Benkhard Ágost és Cleve Rudolf ‘50-es évek végi csodája az áttört loggiákkal.
De itt van a listán a Szrogh György ikonikus Körszállója, ami a mai napig megmozgatja minden budapesti kisgyerek fantáziáját (vajon tényleg forog? hogyan illesztik a bútorokat a falhoz, ha azok belül is ívesek???), vagy Kővári György Déli pályaudvara, megannyi zseniális részlettel és játékossággal, és Léstyán Ernő transzformátorházai is és az Üllői út kimért modern lakóházai és a Fehérvári út egykori gyárépületei és irodaházai is és az Óbudai kísérleti lakótelep is.
Fotó: Fortepan/Chuckyeager tumblr 
Fotó: Fortepan/Főfotó
De védelme alá kerülhet a Nemzeti Színház társulatának sokáig otthont adó, Ázbej Sándor tervezte VII. kerületi pesti Magyar Színház a maga izgalmas homlokzatával és Tenkei Tibor Újpalotai Víztoronyháza is és a Gyermekvasút állomásai is és az óbudai kísérleti lakótelep épületei is.
A lakossági fórumot, amint már említettük, január 20-án, 15 órakor tartják a Városháza dísztermében (Budapest, V. kerület, Városház utca 9-11. I. emelet). Aki szeretne személyesen részt venni ezen, az emailben, levélben vagy az önkormányzat ügyfélszolgálatán regisztrálhat, illetve online itt lesz követhető az esemény.
