Az új Néprajzi Múzeum átadása többet képvisel önmagánál. Nem is a múlt életben tartásáról van szó, hanem a hitről, hogy továbbra is ezt és továbbra is így kell csinálnunk. Arról szól, hogy még mindig hiszünk a múzeumok létjogosultságában. És a múzeumlátogatók létezésében.
Csapó Ádám írása és fotói
Háttér
Hiszünk abban, hogy kultúránkban rejlő egyik lehetőség a múltunkból való tanulás. Abban bízunk, hogy a néprajz az egyik kapu, amivel kapcsolódni tudunk az őseinkhez, hagyományainkhoz és úgy egyáltalán, a történelmünkhöz. Ezért úgy döntöttünk, hogy sok pénzt és időt nem kímélve intézményeket hozunk létre, ahol áldozhatunk a hitünk oltárán. Ilyen intézmény a Néprajzi Múzeum is.
A feladat
Nehéz kihívás bármilyen múzeumot működtetni a 21. században, néprajzi múzeumot talán ezek közül is a legnehezebb. Azon belül is az állandó és időszaki kiállítások létrehozásához kell az igazi ambíció, hiszen ilyen pozícióban tudni kell válaszolni egy sor kérdésre. Kinek szólnak majd a kiállítások? Csak az iskoláscsoportokhoz és a nosztalgiázó nyugdíjasokhoz akarok/tudok szólni? Be akarom hívni a fiatalokat is? Akkor nem csak más múzeumokkal kell versenyeznem, hanem – bármilyen furán hangzik is – a Marvel-filmekkel is. Nem lesz egyszerű.
Megvalósítás
A múzeum belül követi az épület külső vonalait követi, ez azt jelenti, hogy a felszín alatt is folytatódik az épület hullámzása. A kiállítótereket is sok lépcsőzéssel lehet megközelíteni, ennek láthatóan már most sem örül mindenki – főleg a múzeum fő célcsoportja nem. Jellemző a kiállításokra is, hogy a szervezők elvárnak egyfajta rugalmasságot és nagyvonalúságot a látogatóktól. Jelenleg 3 kiállítás látható a Néprajzi Múzeumban, de mindháromnál azt érezni, amire újabban több filmkészítő is számít. A befejezés, az értelmezés, a fontos kérdések megválaszolása a nézőre, látogatóra marad.
Így történhet meg például, hogy a Zoom elnevezéssel kiállított tárgyakhoz QR-kódot kell beolvasni, amire sokan rá sem jönnek illetve nem rendelkeznek ilyen eszközzel. Enélkül pedig az marad, ahogy ez a kiállítás hivatalosan is definiálja magát: őskáosz. A Zoom csúcspontja a szabad szemmel és aggyal is lekövethető videók, ez a műfaj önmagáért beszél. Az atomok szintjéig közelíthetünk rá bizonyos tárgyakra – ehhez tényleg nem kell magyarázat. A kiállítás fénypontjaiként beharangozott egy fából kifaragott bödönhajót és a 17. századból származó székelykapu keresztgerendáját viszont megközelíthetetlenségük, rossz megvilágításuk miatt elnyeli az őskáosz.
A Kerámiatér pontosan az, aminek elsőre hallatszik, mintegy 3500 kiállított kerámia, különböző szempontok szerint vitrinbe helyezve. A kiállítás ezen része ingyenesen is megtekinthető, keramikusok előnyben.
A legérdekesebb a 3 kiállításcsoport közül Megérkeztünk címmel fut, annak ellenére is ez a legmaradandóbb vállalkozás, hogy itt érhető tetten legjobban a kiállított tárgyak randomizált szelektálása. Földrajzi vagy időbeli származásuktól, készítőjüktől, hasznosságuktól függetlenül kerülhetett egy kiállítótérbe például egy 17. századi Utolsó ítélet-ikon, egy pár gördeszkás cipő vagy egy gyönyörű, faragásokkal is díszített szicíliai kordé.
Maguk a tárgyak azonban – kicsit erőltetettnek tűnő csoportosításuk ellenére is – érdekesek tudnak lenni. Egyszerűen befogadható esztétikai értéket is képviselnek – ami nem utolsósorban a kiváló bevilágításuknak is köszönhető – de részletes háttértörténetükkel életre is kelnek.
Tetőkert
A múzeum tetejéül szolgáló kert egyértelmű előrelépés a korábbi töredezett aszfalt helyett. Amellett, hogy a laposföld hívők rémálmának tűnik, ugyanakkor kis hozzátoldásként működik a városliget szomszédságában. Ezzel egyben újabb kilátópontul is szolgál a magaslatokban egyébként szűkölködő pesti oldalnak. Szinte garantálni lehet, hogy ez betalál a fiataloknál, a szabadban ebédelő irodistáknál és a lépcsőzni vágyó fogyókúrázóknál is. Talán koncerthelyszínnek is jó lehet egyszer a kialakítása miatt.
Nem irigylésre méltó a feladat, ezeket a modern tereket emberekkel megtölteni. A 100 évvel ezelőtti Budapestet ábrázoló makettek, a saját történetekkel rendelkező, korábban sosem látott tárgyak, a modern technológia jövőbemutató felhasználása (infotainment 2.0) és az ikonikus tetőkert együttese talán képes lesz rá.
