Sokszor néztük már kívülről a Thököly út 46. szám alatt álló, még kissé megviselten is impozáns, szecessziós épületet. Eddig főként a szívecskés pinceajtó és a homlokzati díszítés ragadta meg a figyelmünket, de most a kapu mögötti kincsek is feltárulnak Bódis Krisztián fotóin.
Bartha Dorka írása.
1906-ot írunk, Budapest töretlen ütemben fejlődik, a trónon még az öregedő Ferenc József ül, az évben megjelenik Ady Endre Új versek kötete, megnyílik a Szépművészeti Múzeum és befejeződik a Nagykörút építése is és már állnak Lechner Ödön meghatározó szecessziós épületei, és elkészül ez a ház is, az egykori Aréna és Csömöri út sarkán.
Módosabb polgárok beruházásként bérházakat építettek, így tett Szenes Mór és neje, Stern Regina is. Az ekkoriban emelt épületeknek egy jelentős része a korszakban népszerű szecessziós stílusban készült el. A nagyvárosba a természeti mintákat – virágokat, indákat, állatvilágot motívumszerűen visszacsempésző stílusra jellemző volt, hogy az összművészeti törekvése mellett erős lokális gyökerekkel rendelkezett, és a századfordulón szorosan összefonódott sok kisebb-nagyobb nemzet és népcsoport identitáskeresésével és a nacionalizmussal is.
A hazai szecessziós építészet, a magyar stíl megteremtője és legegyedibb korai mestere Lechner Ödön volt, akinek az Iparművészeti Múzeumot, a Postatakarékpénztárat vagy a Földtani Intézetet is köszönhetjük. Az ő tanítványa és hű követője volt Ifj. Nagy István – ennek az épületnek a tervezője – így nem csoda, hogy a Szenes-házon is megannyi lechneri jellemzőt találunk.
A kapun belépve már a frissen, és az eredeti állapotoknak megfelelő színekben felújított udvarban és lépcsőházban találjuk magunkat, aminek egyik legkülönlegesebb elemei a lépcsőházi kovácsoltvas korlátok kiterjesztett szárnyú pillangói.
A lepke és pillangó amúgy is a szecesszió kedvelt motívuma volt, a könnyed, éteri lény az emberi lelket szimbolizálta, és az éberség és álomvilág határon mozgó tudatot jelképezte. Az építész védjegyének is nevezhetnénk, mert az általa tervezett Szűz utcai házban is felbukkan. Ott a belső udvaron állva ha feltekintünk, a falak formáznak egy hatalmas, kiterjesztett szárnyú lepkét.
1907-re ház előtt futó utat már Thököly Imréről nevezték el, és a Szenes házaspár is eladta az épületet Nagybossányi és kisprónai gróf Bossányi Istvánnénak, aki aztán tovább örökítette fiainak az államosításig. Az adásvétel ellenére az építtetők nem költöztek el, hanem mint egyszerű lakók, maradtak eredeti lakásukban.
Az épület értékei közé tartoznak még az eredeti megmaradt nyílászárók, nem csak az utcafrontról látható extra formájú szívecskés ablakok, de a lépcsőházi bejárati ajtók között is sok az eredeti.
