Naponta turisták tömege hallgatja meg a Szent István történetét és jelentőségét méltató idegenvezetői szakszöveget a Halászbástya festői keretébe ágyazott szobra előtt. A szobor azonban arra is példa, hogy hogyan lehet kódfejtőset játszani akár legismertebb épületeinkkel, műemlékeinkkel is. A részletek ugyanis sokkal többet árulnak el – csak tudni kell őket olvasni.
Kovács Krisztina írása és fotói
Ha valaki szeretné arcról is ismerni a XIX. századi Budapest legjelentősebb művészeit és politikusait, az a legegyszerűbb, ha felmegy a budai Várba, átverekszi magát a Mátyás templom előtt hömpölygő turistákon, jobbra fordul a sasos bácsinál (valójában sólyom, amit korhű ruhába öltözve mutogat a gazdája) és megáll a Szent István szobor előtt.
Strobl Alajos, a szobrász ugyanis nem ment messzire, amikor modelleket keresett a talapzatot díszítő domborművekhez: a kor politikai és vallási szereplői, illetve a saját barátai alapján formálta meg István király kortársait. Néha egészen merészen, vagy azt ne mondjuk, szemtelenül.
Balra barátok bőven
A talapzat domborművei István uralkodásának legjelentősebb elemeit ábrázolják: a koronázást, a templomalapítást és a törvényhozást (a negyedik megér egy külön kitérőt). A törvényhozást ábrázoló relief alakjai személytelenek, vagy még a Strobl életét és művészetét dicséretesen őrző család se találta nyomát eredeti modelleknek.
A koronázást ábrázoló dombormű viszont kész méznyalás a történelmi pletykák kedvelőinek. Azt csak a feketeöves egyháztörténészek fogják értékelni, hogy a püspökbotot tartó főpap Simor János esztergomi hercegprímás arcát viseli. Középhaladó kultúrtörténészek örömmel fedezik majd fel Strobl barátait és művésztársait a királyi udvartartás tagjai között: itt van Alpár Ignác a Nemzeti Bank, a Tőzsdepalota és a Vajdahunyad várának építésze, Hauszmann Alajos, akinek a nevéhez a Budavári Palota jelenlegi formája vagy a New York Palota köthető, de Fadrusz János, a kolozsvári Mátyás-emlékmű szobrásza is. Schulek Frigyes pedig, aki a szobor keretét, a Halászbástyát álmodta meg, stílszerűen építészként egy templom modelljét mutatja be István királynak a hátsó domborművön – még a mérőeszköz is a kezében van.
Hatalmasok hátul
Hogy az átlag bámészkodónak is maradjon sikerélmény, a koronázás alakjai között van két közismert legenda is. Az egyik Liszt Ferenc, aki egyrészt a világ legszelídebb zsenije volt, másrészt Strobl készítette az Opera előtti szobrát, szóval jól ismerték egymást – valószínűleg nem sértődött meg azon, hogy ott tartja a keresztet a főpapok között.
Boldog Gizella, az első magyar királyné már hordozott magában némi kockázatot: ő ugyanis az akkori királyné, Erzsébet, vagyis Sisi vonásait hordja. A korabeli krónikák persze feljegyezték, hogy Ferenc József értette a célzást.
A teljesség érdekében – és hogy sértődés ne essék – Gizella bátyját, a későbbi Szent Henriket a miniszterelnökről mintázta Strobl – Wekerle Sándor egyébként beszédet is mondott az ünnepélyes átadón, ahol mindenki jelen volt, aki számított: miniszterek, államtitkárok, tábornokok, egyházi notabilitások, valamint a dékáni és a főispáni kar tagjai. És persze művészek. Strobl körbe is vezette Ferenc Józsefet, aki elismerését fejezte ki. Különösen a ló tetszett neki.
Beinteni Bécsnek
Körbevinni az osztrák császárt és részletesen elmesélni neki, hogy mit lát, nem volt minden kockázat nélküli. A negyedik dombormű ugyanis azt a történelmi pillanatot ábrázolja, amikor Bécs 1030-ban megadja magát a magyarok nagy királyának. Ráadásul a meghajló alak modellje Karl Lueger volt, aki Bécs polgármestereként nagyon sokat tett a császárvárosért, de a magyarokat (és a zsidókat) gyűlölte – tőle származik a „Judapest” gúnynév. Lehet, hogy a művésznek elege volt a bécsi kontrollból és így vágott vissza. Ferenc József ugyanis közelről követte a koncepciót és ő cseréltette le az eredetileg tervezett lándzsát a kettős keresztre a szobor kezében, és az ő legfenségesebb óhajára kellett a történelmileg hiteles korona helyett a sokkal későbbi Szent Koronát István fejébe szobornia szegény Stróblnak. Mindenesetre Ferenc József nem tett megjegyzést, sőt kétszer is rászólt a szobrászra, hogy felteheti a kalapját – ez a király jelenlétében különben nem volt megengedett.
Rejtett rokonok
A merész Strobl mellett van még egy oldala a szobrásznak, amit a domborműveket értőn elolvasva láthatunk: egyrészt nem állta meg, hogy a saját arcát is meg ne örökítse. Másrészt átmentette a halhatatlanságba a szívének legkedvesebbeket is. Gizella kíséretében ott van a felesége (aki végigfotózta az alkotói folyamatot), a nővére és az édesanyja is. Sőt egy rejtett sarokban megidézi szülőföldjének hegyeit is, egy – kicsit nyuszifülű – mókus formájában.
És hogy kiről mintázta magát Istvánt? Valószínűleg egy ismeretlen öreg parasztról vagy józsefvárosi közemberről. A művészi illemtudás azt már nem engedte, hogy Szent Istvánnak is beazonosítható modellje legyen.
Köszönjük Stróbl Alajosnak (az unokának) és Berta Krisztának a cikkhez nyújtott segitséget.
