Visszaadni a szabadságot – A #olvassnádast vendége: Tompa Andrea

Visszaadni a szabadságot – A #olvassnádast vendége: Tompa Andrea

Október 1-jén folytatódott a Nádas Péter Budapestje program keretén belül megszervezésre kerülő #olvassnádast című beszélgetéssorozat. A fesztivál második napján Ott Anna Tompa Andreával beszélgetett a Rémtörténetekről – más nézőpontok mentén, mint az első alkalmon Sárközy Bencével. Az eseményt ezúttal a Csányi5-ben, az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tárban tartották.

Császár Tímea (f21.hu) írása

Felütésként Ott Anna kérésére Tompa Andrea arról mesélt, hogy milyen íróként Nádas Péter kortársának lenni. Tompa kifejtette, hogy Nádas személyes jelenléte, aurája iránytű számára onnan nézve, hogy az ember hogyan van jelen a világban, valamint az irodalomban. A kortársság mentén haladva felolvasásra került a Rémtörténetek hátlapján található szöveg, mely szerint többek között a Tompa Andrea világához közeli univerzumban van elhelyezve a regény. Az írónő úgy véli, beleíródunk egy hagyományba, melynek az irányait mi magunk jelöljük ki. Az emberképek hasonlóságát emelte ki, mint amit közösnek érzékel Nádas és a saját műveiben, de hozzátette, hogy ezt is bizonytalannak gondolja, mivel a Rémtörténeteké rendkívül komplex.

Rátérve a regényre Ott Anna arról kérdezte beszélgetőpartnerét, hogy milyen volt először kézbe venni a művet. A válaszból kiderült, hogy szükséges megtanulni behatolni egy szövegbe, ahogy azt is el kell sajátítani, hogy mi van pontosan e komplex világban. Arra szintén figyelni kell, hogyan tanít meg a könyv a saját nyelvére. A regény végét felemelőként definiálta, mivel szerinte a mű komplex emberképének köszönhetően a cselekményvilágban mindig találni valakit, akiben visszatükröződhetünk, így nem követjük el a morálisan borzalmas tetteket.

Folytatásként Ott Anna arra volt kíváncsi, hogy mi ragadta meg leginkább Tompa Andreát, amikor befejezte a művet. Itt a szabadság került kiemelésre, mivel az író kifejtette, hogy a nagy alkotások visszaadják a szabadságunkat és felfejtik a világ rejtettségét. Ott Anna párhuzamosan olvasta beszélgetőpartnerének Fejtől és lábtól című könyvét a szóban forgó regénnyel. Ebből kiindulva kérdezett rá az írói nyelvteremtés munkájára, melyet Tompa Andrea az olvasói reflexió és a szükségszerű megállás megszületésével magyarázott. A zárókérdés arra vonatkozott, hogy ha valaki ezzel kezdi el a Nádas Péter-életművet, akkor milyen befogadói attitűd szükséges a regényhez. A válaszból megtudhattuk, hogy érdemes lassan olvasni ezt a szöveget – de nem túl lassan. Ne várakozzunk, mert elillan a világ izgalmassága, de azért figyeljünk a részletekre.

Fotó: Czerkl Gábor

A harmadik alkalmon és egyben a programsorozat záró eseményén, október 2-án Ott Anna Sipos Balázzsal beszélgetett a regényről. Az eseményről részletes információ ide kattintva érhető el. A teljes beszélgetés pedig itt hallgatható meg.