Haumann Máté: Az Oppenheimer egy jelentős mérföldkő a pályámon

Mondhatnánk, hogy magyar színművész, de pontosabb, ha azt mondjuk – színművész. Szereti a fellépéseket, a színházat, de az első számára a filmművészet. Márpedig a film egy nemzetközi műfaj. Mivel Máté a szakmát Angliában, a Guildhall School Of Music & Dramában tanulta ki, ezért eséllyel szerepel a nemzetközi castingokon. Így kapta meg Szilárd Leó szerepét az Oppenheimer című Oscar-esélyes alkotásban. A Budapest Te+Én mikrofonja mögött egy amerikai szuperprodukció élményéről mesélt.

Haumann Máté az „Oppenheimer” premierjén, Londonban
*(Fotó: Eamonn M. McCormack/Getty Images/Universal Pictures )*

Ha jól emlékszem négyszáznyolcvanvalahány oldalt olvastam végig Szilárd Leóról. Ha szabad ezt mondanom, ez volt a bibliám. Döbbenetes volt számomra, hogy milyen tisztán látó ember volt. Az atombomba pontosan addig volt számára fontos, amíg nem jött rá arra, hogy a németek nincsenek közel a megoldáshoz. Akkor gyökeresen a fejlesztés ellen fordult. Közös levelet írtak Einstein-nel, hogy észre térítsék a döntéshozókat.

Hittél abban, hogy tiéd lehet a szerep?

Van egy furcsa szakmánk, ami állandóan arról szól, hogy készülünk, teljesítünk, kiadunk magunkból mindent, ami bennünk van, aztán isten tudja, hogy mi jön vissza ebből. 22 éve vagyok a pályán, és ennyi év tapasztalat után állítom, hogy 99 százalék, hogy egy színész megkap egy szerepet, amelyre pályázik.

Nagyon komoly szám.

Igen, de bele kell tanulni ennek a folyamatába. Felkészülök testileg, lelkileg. Olyan, mintha megkaptam volna a szerepet, azzal a különbséggel, hogy a végén azonnal ki is jövök belőle. Ha becsuktam magam mögött az ajtót, el kell menni enni egy fagyit, meg kell inni egy kávét, el kell felejteni, ami történt. Ilyenkor általában összetépem a papírt és bedobom a kukába. Fontos, hogy ne legyen bennem egy olyan fajta ragaszkodás, ami egészségtelen. Sok mindenen múlik, hogy megkapsz egy szerepet vagy sem. A külső például nagyon számít.