Breznóbánya (ma Brezno, Szlovákia)
Breznóbánya Trianon előtt Zólyom vármegye Breznóbányai járásához tartozott, ma a szlovákiai Besztercebányai kerület Breznóbányai járásához tartozik. Besztercebányától 43 km-re keletre a Garam partján fekszik. Arany- ezüst és vasbányászatáról nevezetes régi bányászváros. A szlovák ’brezno’ szó nyírfást jelent.
Ősidők óta lakott, a város határában későbronzkori leletekre bukkantak. A mai települést a tatárjárás után telepített németek alapították, oklevelek 1265-ben említik először. Kiváltságait 1380-ban Nagy Lajos királytól kapta, ezt tükrözik címerelemei. 1517-ben felégették. Fejlődését a bányászat – főleg az arany – segítette elő. A 17. században sorra alakultak iparos céhei, majd a 18. századtól vasipara indult fejlődésnek. 1650-ben lett szabad királyi város, címét 1770-ben elveszítette. Az 1779-es tűzvész a belváros épületeinek nagy részét elpusztította. A 19. században a szlovák nemzeti mozgalom egyik központja lett. A 19. század végén volt szolgabírói hivatala, járásbírósága, adóhivatala, kegyesrendi gimnáziuma, alsófokú ipariskolája, takarékpénztára, posta- és távíróhivatala, takarékpénztára, fogyasztási szövetkezete.
Lakossága 1910-ben: 8799 lakosból 4793 magyar, 3579 szlovák, 209 német
Lakossága 2011-ben: 21 894 lakosból 18 219 szlovák, 697 roma, 35 magyar,
Érdekesség
A város szülötte Herman Ottó (1835–1914) természetkutató, ornitológus, politikus, néprajzkutató, régész, újságíró.
Utcanévtörténet
Breznó közt, lépcsőt és utat a Sashegyen 1932-ben neveztek el a Garam- parti bányavárosról. Az út, amelynek egy része Németvölgyhöz tartozott 1941-ben a Hegyalja út része lett. 1942-ben a Gubacsipusztán (ma XX. kerület) lett Breznó utca.
