Idén március 4-13. között rendezik meg a 13. Építészeti Filmnapokat, amelynek a tucatnyi filmjét összekapcsoló központi szála a RECONNECT, azaz az újrakezdés és újrakapcsolódás.
Bartha Dorka írása.
Sajnos a tervezetekkel ellentétben a Toldi moziba szervezett események elmaradnak, de filmnapok teljes programja a Távmozin keresztül elérhető lesz. A filmek földrajzilag és témájukban is hihetetlenül széles skálán mozognak, Alvar Aalto építészportréjától a kubai háztetőkön keresztül a vírus miatt elnéptelenedő Velencén át Kínában magasodó koppintott Eiffel toronyig.
Az elképesztő helyszíneken és történeteken keresztül minden alkotás azokra a 2020-21-ben egyre égetőbbé váló kérdésekre keresi a válaszokat, hogy mi is történik a közösségeinkkel, hogyan alakítható ki természettel való tudatosabb, érzékenyebb viszony, és természetesen a lassan egy éve tartó pandémia okozta helyzetek és kihívások is felmerülnek.
A teljes kínálatból mi három olyan filmet ajánlunk most, amelyek budapestiként igazán megszólítottak minket, és a mindennapokban is sokat tanulhatunk belőlük, legyen az a bátor álmodozás vagy éppen az éppen végveszélybe kerülő helyi értékeink megmentésének igénye.
1. Egy meredek ötlet – a szemétégetőre épített hegy
Adott egy város, Koppenhága, ami elég lapos, ahol nincsenek hegyek. Ahol teljesen természetes építészeti gyakorlat csatornákat, folyókat és szigeteket építeni – hát miért ne lehetne egy hegyet is felhúzni, ezzel sípályát és hatalmas mászófalat, és egy menő közösségi teret biztosítani a helyi lakosoknak? A történetben az igazi csavar pedig az, hogy ez a hegy az újonnan épített szemétégetőre került rá, pontosabban az ipari épület maga vált heggyé. A közművek elválaszthatatlan részei egy város életének, ám mégis sokunkban él az a kép a mai napig a szemétégetőkről, hogy azok valami káros, nagy és büdös monstrumok, amiknek valahol a város szélén van a helye, megközelíthetetlenül és elzárva. Pedig lehetne ez máshogy is, ahogy ezt a film is bemutatja.
Az új, koppenhágai hulladékégető terve a 2011-es pályázat után bejárta a világsajtót, ami nem is csoda. Persze a történethez hozzá tartozik, hogy a dán főváros a világ egyik legkörnyezetbarátabb városa, ahol a a központi fűtés 20%-a, és az áramtermelés 5%-a szemétből jön.
A film, ahol Rimszkij-Korszakov Seherezádéjának zenéjére markolók pakolják a hulladékot, épül egy gigantikus szemétégető és építészek lázasan harcolnak egy elsőre lehetetlennek tűnő ötletért igazi, inspiráló alkotás. Bjarke Ingels, dán építészt nem hiába tartják a szakma fenegyerekének, irodája, a BIG nem először rukkolt elő valami egészen elképesztő megoldással. Most testközelből követhetjük végig, hogyan lesz egy elvetemült ötletből 9 év alatt valóság.
2. Kettészakadó városrészek – az utca hangjai
Budapesten is naponta tapasztaljuk meg, ahogy egyes környékek drasztikus gyorsasággal alakulnak át – a régi lakóközösség lecserélődik, évtizedes boltok – pitekészítő, kárpitos, autószerelő – mellett, majd lassan helyett megjelennek az újhullámos kávézók, elegáns éttermek – mintha két párhuzamos valóság létezne egyetlen utcában is.
Maga a változás nem rossz, természetes, hogy egy város folyton alakul, de problémás, amikor ennek egyetlen mozgatórugója van, a pénz. Ahogy a film egyik riport alanya mondja:
“Nem a változás a fő baj, hanem ez a nagyon gyors átalakulás – az embereknek kilátástalan küzdelem, hogy adapttálódnajanak”
A londoni Hackney negyedben járunk, Hoxton Street-en, még a járvány előtt, de már a brexit után, 2017-2018 környékén. A korábban főként a munkásosztály által lakott környék kisvárosias hangulatával, változatos boltjaival és szolgáltatásaival mára a végnapjait éli a hatalmas felhőkarcolók és a dzsentrifikáció árnyékában.
Az eredeti lakóközösség – mára főleg idősek, a társadalom peremén lévők – már nem engedheti meg magának, hogy itt éljen, kíméletlenül kiszorítják őket. Annyiban ugyan egyoldalú a film, hogy a befektetők nincsenek megszólítva, mégis hatalmas erénye, hogy amit általában csak egy szóval takarunk ki – dzsentrifikáció – az most egyéni sorsokká és történetekké bomlik, egy lehúzott roló mögött évtizednyi munka sejlik fel, elveszett baráti kapcsolatok, fájdalmas búcsú a környéktől, ami addig az otthont jelentette.
3. Mit keres egy birkanyáj Párizs leggazdagabb negyedében?
Egy kísérleti, utópikus vízió a francia főváros szívében? Érdekes módon a jelenség, amit a film bemutat, már ismerős volt Európa másik végéből – a ljubljanai Metelkova már évek óta a város vezető turisztikai látványosságai közé tartozik.
De hogy miről is van szó? Párizs egyik leggazdagabb negyedében, amikor a város megvette az egykori kórház területét azt ideiglenesen három szervezetre bízta, hogy hasznosítsák a közösségnek a legmegfelelőbb módon a területet – így született meg egy közel 2000 lakosú szolidaritás falu, a Les Grands Voisins, a Nagy Szomszédok.
Milyen új útjai vannak az együttélésnek a városban? A segítségnyújtás milyen módjai lehetségesek egy világvárosban? Van-e helye egymás mellett hangstúdiónak, műhelyeknek, birkáknak és kocsmáknak és hoteleknek? A film nagyon izgalmasan járja körül az eredeti alapítók megszólításával is a falu születését, célját és küldetését, és a minta továbbélésének a lehetőségeit.
+1 . Csobbanás a Dunában
Ráadásnak pedig egy hazai filmet is ajánlunk, a Római Szabadstrand tesztnapot és az építést bemutató doku láttán azonnal újra nyarat szeretnénk, Duna-parti ücsörgést és egy olyan, talán nem is távoli jövőt, ahol a nyaranta állandó jelleggel a folyóban fürdés nem csak egy múltbéli érdekesség vagy távoli ábránd…
Valaha a mainál sokkal virulóbb vízi élet volt Budapesten is, még több evezőssel, strandolókkal. A közeli nagyvárosokban, Bécsben, Pozsonyban, de Belgrádban is vannak dunai szabadstrandok, miért ne lehetne nálunk is?
A teljes programért és a jegyvásárlásért KATTINTS IDE.
