A régi bérházakat nemcsak ódon lépcsőházaik vagy a fotogén, bár nem túl kényelmes függőfolyosóik miatt lehet szeretni, a szerencsésebbek hangulatos udvarral, néha szinte titkos kis kerttel rendelkeznek. A belvárosi, tizenkilencedik századi lakóházak belsejét gyakran díszítették kútszobrokkal vagy falikúttal.
Fonyódi Anita, a Kép-Tér Blog szerzőjének írása.
A feljegyzések szerint az 1838-as nagy árvíz után József nádor Szépítő Bizottságának buzdítására sok ház udvarában állítottak szobrot. A Belvárosban, Lipótvárosban, a Király utcában vagy az Andrássy úton is sok hasonló alkotást jegyeztek fel, de mára közülük csak kevés maradt a helyén. Sok tűnt el, amikor a régi házakat lebontották, néhányan új helyre költöztek, de a szerencsések, még ha csonkán is, ma is eredeti helyükön láthatók.
Kútszobor a Vámház körút 15 udvarán, 1985 körül. Fortepan, Makovecz Benjámin 
Az egykori Boskovitz-ház udvarán, 1928-1935 között. Október 6. utca 19. FSZEK Budapest Gyűjtemény 
Kútszobor az Andrássy út 31. szám alatti házban, 1928-1935 között. FSZEK Budapest Gyűjtemény
A klasszicizáló házak udvarának szinte állandó tartozékát képező, falfülkébe állított kútszobrok díszítő funkciója csak másodlagos volt. A vízvezetékrendszer kiépítése előtt, amikor a cselédeknek messziről kellett házhoz hordani az ivóvizet, felbecsülhetetlen értéket jelentett egy udvari kút, főleg ha jó vizet adott. Mivel a közkutak vize nem volt mindig kifogástalan, gyakran a lakásuktól távolabbi helyszínről, kemény fizikai munkával cipelték haza a teli vödröket, esetleg a hordót. A kútvíz nem csak az emberek, hanem a lovak szomját is oltotta, mert a régi házak udvarán sok helyen lóistállónak is jutott hely. A kutak egy részét még a második világháborúban is használták ivóvíz nyerésére.
Október 6. utca 19.
A száz évvel ezelőtti írások is megemlítik az egykori Bálvány, ma Október 6. utca 19. szám alatti kútszobrot. Az 1844-ben Hild József tervei alapján felépült Boskovitz-ház udvarát díszítő szobrot valószínűleg akkor is sokan ismerik, ha sosem jártak még a házban.
A Dunaiszky Lőrinc által formált szobor ugyanis címszerepet kapott Szabó Magda Abigél című regényének a hetvenes évek végén készült emlékezetes filmváltozatában. A forgatás idejére a stáb kölcsönvette és Abigélként kiköltözötte az árkodi iskola kertjét játszó vácrátóti arborétumba, hogy a korsójába elhelyezett levelek által segítsen a bajba jutottakon. A szobor kisebb sérüléssel, orr nélkül tért vissza a helyére, amit később orvosoltak.
A tunikás, korsót tartó nőalak szobrát a szakirodalom “öngyilkos kút”-ként tartja számon. Ezzel kapcsolatban annyit lehet tudni, hogy a kecses nőalak fejét Dunaiszky
“egy híres pesti szépségről mintázta, az alatta levő kútba pedig egy még híresebb régi pesti férfifej vére csorgott 1848-ban, amikor agyonlőtte magát szerelmi bánatában.”
S miközben a tragikus halált halt férfi nevét homály fedi, a szoborra mintha ráragadt volna Abigél szerepe, mert bár varázsereje pusztán írói fantázia, ahogy a filmben, az udvarban is gyűlnek korsójában az összehajtogatott üzenetek.
Damjanich utca 3.
A Damjanich utca 3. szám alatti sudár, feje felett vázát tartó női alak szobrának biztosan csak a készítőjét ismerjük. Neve a szobor talapzatán is olvasható, Antoine Durenne vasmű öntödéjében készült a franciaországi Sommevoire-ban.
A francia vasműipar kimagaslóan jó színvonalú volt a tizenkilencedik században, és a szobor pontos mását megtaláljuk a Durenne cég 1868-as katalógusában. További érdekes adalék hogy egy tanulmány szerint Vörösmarty Ilonáról, a költő lányáról formázhatták, akit apja korai halála után Deák Ferenc nevelt fel, és később, 1867-től Széll Kálmán egykori miniszterelnökünknek volt évtizedekig hitvese. Bár – forrásmegjelölés híján – ez könnyen lehet városi legenda, tény hogy az ingatlan az 1860-as években került a ponyvagyáros Hirsch Ignác tulajdonába és terveit a szomszéd házéval együtt Hauszmann Alajos készítette 1873-ban, így a kútszobor valószínűleg ezután kerülhetett az udvarba.
Andrássy út 31.
Hasonló nőalak áll egy frekventáltabb, Andrássy úti helyszínen, a felújított, neoreneszánsz stílusú 31-es számú épület udvarán.
A vörösmárvány kúton álló, felirat nélküli és “azonosítatlan” női alak Schlick-féle öntöttvasból készült, ami talán összefüggésben lehet azzal, hogy az ingatlan tulajdonosa, Mendl István a vasöntöde és gépgyár részvénytársaság igazgatóságában foglalt helyet, sőt felesége révén rokoni szálak fűzték a Schlick családhoz. Az ingatlan a Sugárút létrehozásának idején, 1883-ban lett Mendl és neje, Wagner Anna tulajdona. Mendl számtalan fontos tisztséget látott el, az Első Magyar Részvény Serfőzödének részvényese, a Magyar Országos Központi Takarékpénztár igazgatósági tagja, az Erzsébetvárosi Kör elnöke volt. A felújított, impozáns udvar a lépcsőház falának csodás, maratott üvegeivel szépen tanúskodik az egykori tulajdonos társadalmi pozíciójáról és szilárd anyagi helyzetéről.
Vámház körút 15.
Az egykori Dlauchy-ház keskeny udvara egy klasszicizáló kútszobrot rejt. A Vámház körút és a Lónyay utca sarkán álló kétemeletes házról tudni lehet, hogy Ybl Miklós tervezte Dlauchy Károly lakatosmester részére, és 1864-re készült el, de az előzőhöz hasonlóan a fején tálat tartó, fiatal nőt ábrázoló szépséges szoborról ebben az esetben sincsen további adat.
A ház további részletei is gyönyörűek, a lépcsőház csigavonala és a második emeleti, színes üvegezett veranda csodásan mutat a napsütésben. Dlauchy Károly nem lakott itt, a Vámház körút 8-as és a 13-as számú épületet is befektetésképpen vette, és a közeli Bástya utcában volt az otthona.
Szív utca 18.
A terézvárosi ház udvarát egy szökőkút maradványai teszik emlékezetessé.
A telket 1895-ben szerezte meg a cementárugyáros Walla József, ami talán nem lehetett véletlen, mert korábban ezen a helyszínen a Kondor testvérek műkő- és cementáru vállalkozása működött. A következő évben feljegyezték, hogy háromemeletes ház épült rajta, de valószínűleg befektetési célból készülhetett, mert 1898-ban már túl is adtak rajta. A szecessziós stílusú, női aktot és két hattyút ábrázoló csonka alkotást “Vénusz hattyúkkal” címen tartják számon, és ha igaz, haraszti mészkőből készült.
A ház az udvar közepén álló, jelenleg növényekkel körülvett egykori kúttal együtt alapos felújításra szorul, de olyan erős a hangulata, hogy sokáig nem felejtjük. A szökőkútról a nyolcvanas években még azt írták hogy összességében jó állapotban van, de idestova hatvan éve nem folyik már víz benne.
Források:
- Rajna György: Budapest köztéri és udvari díszkútjai
- Tábori Kornél: Régi pesti szobrok
- A cikk elkészítéséhez a Budapest Időgép, a Hungaricana, az Arcanum, a Fortepan és a Mapire.eu adatbázisait használtam fel.
