Itthon a 2000-es évek elején kezdtek el amerikai mintára loftokat, vagyis egyterű ingatlanokat fejleszteni, így nem véletlenül írtak annyit az újságok a ferencvárosi Gizella Malomról vagy a vizafogói River Loftról. Népszerűségük azóta is töretlen és ma már elmondhatjuk, hogy több pusztuló ipari épület menekült meg hasonlóképpen, funkcióváltással. Persze egy jó példa még mindig nem elég, gondoljunk csak a Közvágóhíd nemrégiben eltűnt épületeire vagy az Angyalföldön elpusztult hajógyári csarnokra.
Fonyódi Anita, a Kép-Tér Blog szerzőjének írása.
Most az egyik úttörő projektet, a Soroksári út elején álló hatalmas, az egyik tornyáról messziről felismerhető Gizella malmot nézzük meg közelebbről, és idézzük fel százötven évre visszanyúló múltját. A létesítmény annak ellenére igazi túlélő volt, hogy alapítása későn, az ágazat számára legkedvezőbb 1860-as évek után történt, de talpon tudott maradni a két világháború közötti gazdasági válság idején és a háború után elsőként állt újra üzembe.
A Soroksári út, Tinódi utca, Vaskapu utca és Ipar utca által határolt telekre először Lányi Jakab építtette fel fésűsfonógyárát, az “Első Magyar Kártoly Fonoda Rt.”-t 1868-ban. A fővárostól ölenként 8 forintért vásárolt telek déli oldalán akkor már állt a Concordia malom, a másik oldalán a Molnárok és sütők gőzmalma. Az akkori, Wechselmann Ignác építőmester által készített tervek egymás mellett két téglalap alaprajzú épületet ábrázolnak, és bár a fonoda homlokzati kialakítása megegyezik a fényképekről ismert maloméval, annál két szinttel alacsonyabb épület volt, csak ötemeletes.
Az ingatlant tíz évvel később árverésen vásárolta meg az Angol-Magyar Bank, és két hónap múlva már újra gazdát cserélt, a bőrgyáros Machlup család tagjaié lett, végül 1879-ben került a terménykereskedő és szeszgyáros “Krausz Mayer és fiai” céghez. Krausz Mayer története tanmese is lehetne, hiszen szegényen, Tolna megyéből érkezett Újpestre a harmincas évek végén, ott beleszeretett a város alapítójának a lányába. Mivel zsidók akkor még külön engedély nélkül nem telepedhettek le a fővárosban, családi és egyéb kapcsolatai révén elérte, hogy Pestre költözzenek. Két fiukkal és öt lányukkal az Andrássy úton emelt előkelő palotabérházban laktak, és amikor nagyobbik fia, Lajos beleszeretett Pest egyik legszebb, de vagyontalan lányába, Dalnoky Gizellába, apja megígérte, hogy legfontosabb alkotását, a malmot róla fogja elnevezni és fiának ajándékozza hozományul. A nagylelkű gesztus hátterében az állt, hogy a szépséges lány Krausz egykori támogatójának az unokája volt, akinek köszönhetően Pesten letelepedhetett. A jó üzleti érzékkel megáldott Krausz több lábon állt, jól működő szeszgyára volt, valamint Angyalföldön komoly ingatlan portfolióra tettek szert.
Az új malom terveit a meglévő épületek részleges átépítésével Bachmann Károly készítette el. A malom épületének még 1879-ben volt a falavatása, amikor a felrakott és egészen elkészült falakra zászlókat s zöld lombokat szokás kitűzni.
Nem volt véletlen, hogy a Krausz család pont malmot létesített a fonoda helyén: a 19. század végére ugyanis Széchenyi István munkájának köszönhetően fővárosunk malomipari nagyhatalom lett. A jó minőségű búza adott volt, Bécs kiváló piacnak kínálkozott. Széchenyi felismerte, hogy fejleszteni kell az út- és vasúthálózatot, meg kell oldani a folyamszabályozást, és el kell érni, hogy az időjárás viszontagságainak kitett malmok bírják az egyenletes termelést. Erre pedig csak a gőzmalmok voltak képesek. Az elsőt, a József Hengermalmot 1836-ban létesítették Lipótvárosban. Ezután 1860-tól kezdődően tizenhárom nagy gőzmalmot alapítottak, a legfontosabbak között volt a telek szomszédjában már működő Concordia, az angyalföldi Erzsébet és Victoria, valamint az óbudai Lujza malom.
Többségük az ország közlekedésében nagy szerepet játszó Dunához közel épült, mivel a búza szállítása, és a lisztexport lebonyolítása majdnem kizárólag vízi úton történt. A folyóig iparvágányokon jutott el az áru. A főváros malmaiban akkoriban harminc gőzgép működött, háromezer embernek biztosítva a megélhetését. Ferencvárost azért találhatták vonzónak, mert kiépült a rakpart, a Fővámház mellett már álltak a közraktárak és az Elevátor, közel volt az Összekötő vasúti híd és a teherpályaudvar.
Krauszék malmát 1880 július 1-én alapították, aztán “Gizella Gőzmalom – Krausz Mayer és fiai” néven működött. A korabeli gazdasági évkönyv szerint két önálló szárnyában HP gőzgéppel “Magyarországi búzát őröl fel, melyből darát, lisztet, korpát és egyéb takarmányféléket készít.” 25 szakmunkást és 330 napszámost számoltak, exportáltak Ausztriába, Angliába, Németországba, Törökországba, Brazíliába és Dél-Afrikába.
Az alapító 1894-es halála után végrendelete nyomán a fia, Krausz Lajos lett a tulajdonos. A malom névadója, a szép Gizella végül 1899-ben hűtlenül elhagyta férjét, és hozzáment egykori lovászmesteréhez. Miután Krausz Lajos is elhunyt, 1905-ben a Gizella Gőzmalom részvénytársasággá alakult és igazgatóságában a népes Krausz család férfitagjai foglaltak helyet, így lényegében továbbra is családi vállalkozásként működött. 1906-ban ez a malom is bekerült a híradásokba a sztrájk kapcsán, amikor azért tartottak munkaszünetet a malomipari munkások, hogy a többi iparág dolgozóihoz hasonlóan nekik is szabad legyen a vasárnapjuk. A malmok ugyanis 24 órás üzemben voltak, a gőzgépek miatt nem érte meg nekik 1-2 napra leállni. Ráadásul az 1872-es törvény a napi munkaidő maximumát 16 órában határozta meg, és ezt az első világháborúig nem módosították. A fővárosi malmokban a munkások napi 9-12 órát, míg a tisztviselők többsége ennél kevesebbet, csak 7-8 órát dolgozott. A 8 órás munkanapot 1937-ben vezették be.
A Krausz családtól 1916-ban a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank érdekeltségébe kerülő malom a két világháború között további, főként vidéki malmokat magába olvasztva tovább működött, annak ellenére, hogy a harmincas években a nyomott lisztárak miatt folyamatosan veszteséget termelt. Míg a hazai őrölt gabona termelése a századfordulón európai viszonylatban még első volt, az első világháború után fokozatos visszaesés kezdődött. A második világháború kitörésekor a budapesti malmok helyzete válságos volt, a Gizella malom a háború alatt a németek anyagraktáraként szolgált.
A főváros bombázásakor kisebb károkat szenvedett, helyre kellett állítani dunai iparvágányukat is. Mivel a Soroksári út átépítése után a vágányokat megszüntették, egy ideig egy szűk alagúton át jutott el a gabona a vasútról a malomba. A háború után még nagyjából húsz évig működött, majd a hatvanas évek második felében leállították.
A kilencvenes években raktárként használták és filmes stábok vették bérbe forgatásokhoz. Már akkor tudni lehetett, hogy a jó fekvésű telek a befektetők számára sokkal vonzóbb, mint maga az épület belseje, annak ellenére, hogy az ipari építészettörténet kiemelkedő alkotásaként említették, ráadásul ipari műemlék besorolást kapott.
2000 körüli képek a Focus Film helyszínfotóiból/Miletics Balázs
Végül a 2000-es évek elején elkezdett rekonstrukció során a tűzvédelmi előírások miatt nem tudták megtartani a belső faszerkezetes megoldásokat, így lényegében mindent, ami a homlokzati falak mögött volt, bontani kellett. A hét emeleten üzleteket, irodákat és lakásokat alakítottak ki, legalul mélygarázs van, a belső udvarra üveg átriumtetővel fedett acéllépcsőházakat terveztek, a beton mellett sok falfelület kapott téglaborítást. A főépület melletti régi raktárszárnyakat, irodaépületet és lakóházat, valamint az udvaron álló kéményt is lebontották, de megmaradt az épület két jellegzetes tornya. A Gizella malom népszerűsége a befektetők körében töretlen és a mai napig az egyik legdivatosabb lofttá alakított ipari épület a városban.
Források:
- Klement Judit: Gőzmalmok a Duna partján – A Budapesti malomipar a 19-20. században. Holnap Kiadó, 2010.
- Kiss Katalin: Ipari műemlékek Városháza, 1993. 37-39. oldal
- A cikk elkészítéséhez a Budapest Időgép, a Hungaricana, az Arcanum, a Fortepan, a Budapest Képarchívum és a Mapire.eu adatbázisait használtam fel.
