Ujvári Csabát a tenyerén hordozta az Élet. Főszerepet játszott a Félálom című magyar filmben. Elsőre vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Nagy jövő előtt állt. Aztán egy szép napon lehajolt megkötni a cipőjét. Azon a napon az élete megváltozott. Ujvári Csaba 30 év után újra színpadra lépett. A darab címe: Bipoláris, avagy menekülési technikák a zárt osztályról… Erről beszélgettünk a Budapest Te+Én podcastban.
Mindig elmondom az előadásokon, hogy ez nem stand-up. Ők felépítik az előadásukat. Le van matekozva. Nekem indító mondataim vannak. Aztán beindul az agyam. Másképpen nem működik. És ha véletlenül ugyanúgy hangzik el egy mondat, az zavar. Nem akarom ugyanúgy mondani. Nem akarom megtanulni. Pedig a színházi érából jövök. Megszoktam, hogy megtanulom a mondatokat. Azt akarom, hogy éljen, és átjöjjön, amit átéltem.
De ezzel minden előadáson a bőrödet viszed a vásárra…
Nincs egyebem. 52 éves leszek néhány hónap múlva. Nincs másom, csak történeteim és tapasztalataim egy olyan dologról, amelyről az emberek nem beszélnek.
Hogy jutott eszedbe?
Beszélgettem egy ismerősömmel, aki megkérdezte, hogy miért nem állok újra színpadra? Hiszen rengeteg jó történetem van. Persze nemet mondtam. Tényleg 30 éve nem álltam a deszkákon. Be lennék tojva. De aztán elgondolkodtam. Bementem a „Hatszínhez” és megkérdeztem, mit szólnának. Láttak benne fantáziát.
Podcast – Hallgasd meg!
Amit megtudhattok a podcastból:
- Mit jelent az, hogy bipoláris?
- Mit jelent az, hogy kiszolgáltatottság?
- Milyen kikötözve lenni?
- Hogyan lehet épeszű az ember, ha igazából nem az?
- Hogyan élheti túl ezt az állapotot és hogyan találhat vissza az életbe?