Lebegő zeppelin, égigérő menórák, stilizált kakasok, tulipános motívumok – hogy csak a kedvenc részleteinket villantsuk fel. Lajta Béla építészete egyszerre monumentális mégis szerethető, hatalmas technikai tudás és egészen aprólékosan kidolgozott, pici részletek jellemzik, a legmodernebb európai áramlatok keverednek a több ezer éves zsidó kultúra elemeivel és a magyar népművészettel tökéletes harmóniában.
Bartha Dorka írása
A pályáját Hauszmann Alajos, majd Lechner Ödön tanítványaként kezdte, ám hamarosan az ő stílusoktól eltávolodva valami egészen különleges építészeti nyelvet teremtett meg 20. század elejére. Egyszerre volt a korát megelőzően hihetetlenül modern, és táplálkozott az ősi vallási és népművészeti forrásokból. Nem csoda, hogy egyes épületei kapcsán laikusok már azonnal a 20-as évek amerikájának Art Décóját sejtik, vagy az északi népek építészetére ismernek rá.
Lajta fiatalon beutazta Európát, tanult Olaszországban, Berlinben dolgozott az akkori modern építkezéseken, majd Londonban, Hollandiában és Belgiumban is megfordult. Hazatérve indult nagyszabású tervpályázatokon indult és belsőépítészeti munkákkal is foglalkozott, és a temetőépítészet mestereként tartották számon, bár ekkor még látványos Lechner stílusának a hatása munkáira. Íme egy korai méltatása:
„Ifjabb építőgárda legjobbjai közé számíthatjuk. Erős egyéniség, modern gondolkodás és magyaros irány jellemzik.” (1902, Ország-világ)
A Szent István téren találhatjuk egy kisebb munkáját, az 1907-ban elkészült színpompás, eozin-mázas Zsolnay betétekkel díszített és szóvicceket is rejtő üzletportálját. A „Hecht Jónás és fia” textil-nagykereskedés portálján ma a Magyar Bank felirat szerepel és kicsit elbújik a fák mögött, de érdemes megkeresnünk. A “hecht” németül csukát jelent, így máris érthetővé válik az erkély konzolok alját díszítő tátogó halak.
1905 utáni épületein már jól láthatóan kezdi felfedezni saját stílusát, a magyar építőművészet egyik sarokkövének számító épülete Istvánmezőn, az Izsó utcában magasodó Malonyai-villája (1905-1907, Izsó utca 5.), amelyen a Londonban tanult angol lakóház építészet belső térelrendezését valósítja meg, keverve az erdélyi népművészeti elemekkel. Pályája során végig fontosak számára zsidó gyökerei, megrendelői közül, akár magánépítkezésekről vagy középületekről van szó, gyakoriak a felekezeti felkérések.
Így volt ez a Mexikói úti mai Mozgásjavító Általános Iskola esetében is, amely eredetileg Wechselmann-féle Vakok Intézete néven vált ismertté. (1905-1908, Mexikói út 60.) Az észak-európai építészet hatása itt is felismerhető, a nagy nyerstégla felületek, mozgalmas, geometrikus tömegalakítás és a kiemelt pontokon koncentrálódó díszítések már alakuló saját stílusa védjegyének is számítanak.
A Vakok Intézete gazdagon díszített bejárati kapuzata és kerítése (a mókusokkal, madarakkal) megér egy külön pillantást, az olyan részleteknek is figyelmet szentelve, mint a kilincsek. Tényleg semmilyen apró részlet nem kerülte el Lajta figyelmét.
A korszakban épült Vas utcai Kereskedelmi Iskola (Gróf Széchenyi István Felsőkereskedelmi Fiúiskola, 1909-1913, Vas utca 9-11.) is hasonló jellegzetességeket mutat. A szűk utcában álló hatalmas tömb okos szerkezeti megoldásaival nem nyomja agyon a sétálót, és a lábazat díszítése is elképesztő. Az ornamentikán egyszerre tűnnek fel a korszak modern technikai vívmányai (Zeppelin léghajó és gőzmozdony), a népművészetből vett virágos motívumok és a zsidó vallási szimbólumok is.
Szintén ekkor tervezte a mai Újszínház épületét, az egykori Parisiana mulatót (1908-1909, Paulay Ede utca 35.). Az exkluzív mulatónak az ókori közel-keleti templomokat idéző homlokzatán a csipkézett pártázat fekete-arany szárnyas kerubjai élénk kontrasztot alkotnak a letisztult, szürkés márvány homlokzattal, és bár az épületet már 1909-ban átadták, nem csoda, ha sokakat megtéveszt, és a ’20-as évek Amerikájának és a felhőkarcolóknak az Art Décóját látják benne.
„Új formákat, új ritmust alkotott, az építészeti monumentalitásba új elemeket vitt. Annak a nagy művészeti forradalomnak, melynek Lechner Ödön a kezdője, ő is az egyik vezetője…. Nem a derűs ornamentalizálás, hanem az egyszerűségében monumentális formaképzés az ő művészetének igazi mivolta.” (1911, Vasárnapi Újság 42. szám)
A síremlék- és temetőépítészet és a középületek mellett a pesti bérházépítészetben is igazán maradandó remekeket alkotott. A Rózsavölgyi-házként (1911-1912, Szervita tér 5.) ismert épület családi vállalkozásként készült el, a Leitersdorfer szabóságnak otthont adó épület bontása után. Az épület hangsúlyos, vízszintes sávos Zsolnay-kerámiás díszítése élénk színeivel már egészen stilizált, de még népművészeti motívumokat mutat. Az épület funkcionális felosztása a mai napig őrzi ez eredeti megoldást, az alsóbb szinteken üzlethelyiségek találhatóak, fölöttük pedig lakások.
Szintén ezzel egyidőben készült el a Rákóczi úton álló Erzsébetvárosi Bank székháza is (1911-1912, Rákóczi út 18.). Szemfüles nézelődő ezen is felfedezi a méhkaptárat, amit már Lechner Ödön is előszeretettel alkalmazott a banképületén, mint a takarékoskodás szimbóluma, de érdemes egy pillantást vetni a keleties szőtteseket idéző, kőbe faragott mintázatra is a felsőbb elemelteknél. Azalsó két szintet itt is az építtető üzleti, irodai helyiségeinek szánták, a felső négy szinten pedig lakások kaptak helyet.
Lajta Béla fiatalon, mindössze 47 éves korában 1920. október 13-án hunyt el Bécsben. Bár zsenije tagadhatatlan, a viharos 20. századot nem egy épülete megsínylette, van, amelyiknek a helyreállítása csak nemrégiben indult meg, mint a Salgótarjáni utcai zsidó temető ravatalozója, de reméljük hamarosan ez is régi pompájában tündökölhet majd.
Aki pedig szeretne sok-sok eredeti tervrajzot vagy vázlatot látni és korabeli fényképeket nézegetni épületbelsőkről, nézzen szét a Lajta Béla Virtuális Archívum oldalán.
