Egy tanulmány szerint az autóban vagy buszon ülők több időt töltenek ártalmas levegőben, ahogyan a gyalogosok is. A vizsgálat szerint a kerékpárral közlekedőket éri a legkisebb mértékű légszennyezés egy átlagosan zsúfolt belvárosi utazás során. Az autóban ülők vagy buszon utazók több ideig lélegzik be a szennyezett levegőt, miképp a gyalogosok is, amennyiben nem választanak elkerülő utakat a nagyobb forgalmú utcák helyett.
Damian Carrington cikke eredetileg a news.com.au-n jelent meg. A cikk a Kerékpárosklub önkéntes fordítócsoportjában készült, Árva János fordította, Halász Áron szerkesztette. A cikk a Magyar Kerékpárosklub honlapján jelent meg, a szervezet engedélyével közöljük.
A leeds-i kutatás szerint érdemes kerékpáros infrastruktúrákba fektetni, mert azzal egyszerre csökkenthető a légszennyező utazások száma és javítható a lakosság egészsége. A tanulmány ugyanakkor rámutat arra is, hogy az autók utasterében viszonylag magas a légszennyezettség, megerősítve egy korábbi figyelmeztetést, miszerint az autók „mérges gázokat gyűjtő dobozok”.
Egy másik friss kutatásra hivatkozva egyes szakértők arra kérik a szülőket, hogy babakocsijukra speciális ponyvát erősítsenek a reggeli és esti csúcsforgalomban. Egy londoni – csak a busszal, metróval és autóval közlekedőket vizsgáló – kutatás szerint ugyanakkor, az autóban ülők voltak a légszennyezésnek legkevésbé kitett közlekedők.
Angliában a legtöbb városi területet határérték feletti légszennyezés jellemzi, a minisztériumok pedig már három esetben veszítettek pert a bíróságokon a megfelelő lépések meg nem tételéért. A legújabb környezetvédelmi minisztériumi akcióterv, melyet a környezetvédelmi szakértők csak „szomorúnak” neveznek, rámutatott, hogy a helyzet sokkal súlyosabb, mint hittük.
Az új kutatás egy hordozható légszennyezettség-mérő berendezéssel mérte a csúcsidőszakban Leeds belvárosába és a városból kifelé tartó, 4 km-es utazások levegőminőségét 2018 júniusában. Minden utazó ugyanabban az időben indult, akik közül a kerékpározók bizonyultak a leggyorsabbaknak: 11 perces útjuk a busszal és az autóval utazók menetidejének mindössze fele volt.
A kerékpárosok összesen 12 millió részecskét lélegeztek be útjuk során, kb. feleannyit, mint az autókban vagy buszon ülők. A bringázók a testmozgás során gyorsabban lélegeznek, s ezzel a tüdőbe kerülő részecskék száma megközelítheti az autósokat ért részecskék számát. Ugyanakkor a lassabb áteresztőképességű utakon – ahol a kerékpározók hamarabb átjutnak – a buszokban és az autókban ülők kénytelenek egy szennyezett levegőjű felhőben ülni. (Hasonló eredményre jutott a Kerékpárosklub közreműködésével 2008-ban Budapesten is légszennyezési hatásokat mérő Vector projekt.)
„A nagyforgalmú utakon kerékpáron lélegzik be a legkevesebb szennyeződést” – állítja James Tate, a Leedsi Egyetem kutatásvezetője. A védett kerékpársávok tovább javíthatnák ezt az arányt: már akár egy vagy két méter távolság a gépjárművektől a negyedére csökkentheti a belélegzett káros anyagok számát. „A bringasávokon elsuhanhatunk a dugók mellett”- teszi hozzá. Más kutatások azt bizonyítják, hogy a testmozgás előnyei többet nyomnak a latba, mint a belélegzett káros anyagok negatív hatásai.
A kutatásban vizsgált 4 km-es útvonal túl hosszú volt a gyalog közlekedők számára, ezért 35 perces útjuk alatt magasan a legtöbb légszennyezéssel találkoztak. A kutatók vizsgáltak egy alternatív, de 20%-kal hosszabb, több zöldfelületen keresztül vezető útvonalat is. A károsanyag-részecskék száma 75%-kal csökkent a „zöld” utakon. Egy másik, londoni kutatás során szerint ez a szám 50% volt.
„A gyalogosoknak érdemes döntést hozniuk, főleg a leg szennyezettebb napokon”- folytatja Tate. „Lehet, hogy kicsivel hosszabb lesz az útjuk, de ha van egy kis idejük, érdemes zöldebb útvonalakat keresni, hogy csökkentsék a légszennyezettségnek való kitettségüket.”
A kutatók az útvonalak egyes szakaszait is vizsgálták. A gyalogosok számára a legszennyezettebb szakaszokat akkor mérték, amikor egy-egy forgalmas, jelzőlámpás kereszteződésnél kellett várakozniuk. A kerékpározók számára azon részek voltak a legkárosabbak, ahol a magas épületek között megrekedt a szennyezett levegő.
A leginkább dízel járművek által kibocsátott nitrogén-oxidot csak a gépjárművekben tudták mérni az ehhez szükséges mérőeszköz méretei miatt. Egy elektromos Nissan kisteherautóban a vezető a 40 μg/m3 éves egészségügyi határértéknek megfelelő NO2 szintnek volt kitéve az utazása nagy részében, olykor 100 μg/m3-es értékeken tetőzve.
„Ha egyszer bekerül az utastérbe valamilyen gáz, meglehetősen sok idő onnan kiürülnie”- mondja Tate, aki munkájukat bemutatta a brit Királyi Kémiai Társaság legutóbbi ülésén. „A gyártóknak mindössze néhány száz forintos tétel lenne aktívszén-szűrőket építeniük a gépjárművekbe, amivel az utastér nitrogén-dioxid szintjét 90%-kal csökkenthetnék”, tette hozzá a kutató.
Gary Fuller, a londoni King’s College tanára és a Láthatatlan Gyilkos című könyv szerzője így fogalmazott: „Az angol autós utazások 40%-a 2 mérföldnél rövidebbek, vagyis sokkal többet sétálhatnánk vagy kerékpározhatnánk. Az aktívabb utazás többszörösen jótékony hatású: csökkenti a légszennyezést, csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását és csökkenti a zajt is. De mindenekelőtt a mindennapi testmozgás egyik lehetősége sokak számára, végeredményben tehát óriási egészségi előnyökkel jár.”
