A városban járva gyakran nem is sejtjük, hogy egy jól ismert klasszicizáló homlokzat vagy ódon kapu mögött milyen zöldbe borult kert, vagy romantikus hangulatú udvar rejtőzik. Most néhány, egymástól nagyon különböző belvárosi épület kapuján lesünk be, lesz köztük százhetven éves lakóház és a Józsefváros mélyén rejtőző műteremház is, hogy feltáruljon előttünk a házak lelke, a közös udvar…
Fonyódi Anita, a Kép-Tér Blog szerzőjének írása.
Mielőtt elindulunk, érdemes röviden felidézni, hogyan szabályozta a főváros a telkek beépítését, és mire kellett figyelni az udvar megtervezésénél. A lakóházak udvarának méretét a telek nagysága, fekvése és a beépítés mikéntje határozta meg. Az 1886-os építési szabályzat szerint a teleknek legalább 15 százalékát kellett udvar céljára meghagyni, és annak legalább 6 méter szélesnek kellett lennie. (Körner Zsuzsa, p. 97.)
A 19. században a tervező építésznek arra is gondolnia kellett, hogy az udvar elég nagy legyen ahhoz, hogy lovaskocsival be tudjanak hajtani, sőt a kocsi meg is tudjon fordulni. A kapu melletti kerékvetők tanúskodnak a mai napig ezekről az időkről, sőt néhány helyen még most is parkolásra használják a széles kapubejáróval és elegendő térrel rendelkező házak udvarát.
Teréz krt 25.
A Nagykörút egyik legzöldebb és legromantikusabb udvara a Teréz körút 25-ös házban található, annak ellenére, hogy az épület szárnyai ebben az esetben is körbeépítik a telket, középen szabályos téglalap alakú udvart hagyva. Az 1886-ban Schmahl Henrik tervei alapján, Politzer Gusztáv részére épült egykori bérház utcai szárnyának udvari homlokzatát benőtte a vadszőlő, és a nem túl nagy alapterületű udvaron nem olyan régen még rózsákat is neveltek.
Király utca 47- Pekáry-ház
Kevésbé romantikus, de a századforduló előtti tipikus zárt udvaros beépítésre mutat példát a Király utca 47 szám alatti gótikus-romantikus stílusú Pekáry-ház is.
A hosszúkás, téglalap alakú udvar öntöttvas rácsokkal szegélyezett gangjai középen egy fát vesznek körbe. A Brein Ferenc tervei alapján, Pekáry Imre rendőrkapitány megbízásából a tizenkilencedik század derekán épült különleges hangulatú épület többek között arról híres, hogy itt lakott Krúdy Gyula első feleségével, Spiegler Bellával, akinek írásai Satanella néven jelentek meg.
Az egykori tulajdonosra a mai napig is emlékeztet a lépcsőházi rácson olvasható és “Generális Pekáry”-ra utaló GP monogram. A Pekáry-ház udvara nagyon jól szemlélteti azt, hogy milyen volt a tizenkilencedik századi lakóházak belseje, és hasonló szűk udvarokból még jópárat találunk a hatodik-hetedik-nyolcadik kerületben.
Eötvös utca 28- Magyar Posta bérháza
Több mint ötven évvel későbbi, mégis emlékeztet az előzőre az Eötvös utcai ház udvara, ahol szintén egy nagy fa csempész életet a gangok által határolt udvarba. A szecessziós ház Bloch Alfréd tervei nyomán épült 1909-ben.
Bajcsy Zsilinszky út 17.
A Bajcsy Zsilinszky út és a Lázár utca sarkán álló hatalmas, romantikus stílusú lakóház sokkal nagyobb udvarral büszkélkedhet. A forgalmas út egyik legrégebbi épületét Ybl Miklós tervezte 1862-ben dr. Balassa János, európai hírű sebészprofesszor megrendelésére, s egy korábban itt álló ház átalakításával jött létre.
Ybl tervei nyomán lett a ház háromemeletes. A telek három oldalának körülépítésével egy hosszúkás, tekintélyes udvar jött létre, amelynek területét jótékonyan megnövelték akkor, amikor a korabeli terveken még szereplő hátsó épületszárnyat elbontották. A hatalmas, három lépcsőházat magában foglaló épület számos lakása a körfolyosóról nyílik, sőt a belső szárny lakásai csak udvari kilátással rendelkeznek, így fontos szerepe van az örökzöldekkel beültetett kertnek. Mivel autók ide sem hajthatnak be, a lakóközösség kertet tudott létesíteni, és 2009-ben a ház elnyerte a Terézváros legszebb udvara címet.
Balassi Bálint utca 9-11.
Hatalmas, dupla telekre épült a Balassi Bálint utca 9-11. szám alatti lakóház. A terveket Katona János- Székely Dezső- Molnár Sándor építészek készítették. Az építtető, az Armania Házépítő Rt. vállalta, hogy sok lakást létesítenek, az öt emeleten eredetileg több mint hatvanat, de ma már 81 lakás van hat szinten. Itt váltakozva függőfolyosók és lodzsák néznek az udvarra ültetett zöld szigetre. 2017-ben, a Budapest100 nyitott hétvégéje alatt éppen a társasházi udvarzöldítéssel kapcsolatos kiállítást lehetett itt megnézni.
A századforduló tájékán virágzó bérházépítési tevékenység a beépítés módját is megváltoztatta, és a sokat kritizált, a telket körbeépítő, függőfolyosós épületszárnyak és az intimitást nélkülöző zárt udvarok helyett elhozta a sokkal kellemesebb előudvaros vagy az utca felé megnyitott udvaros beépítési formákat. Ez utóbbiak esetén több lehetőség nyílt zöld felületek kialakítására. Később az építési hatóságok által adókedvezménnyel is támogatott keretes beépítés során tudtak igazán nagy udvarokat létesíteni, mert a szabályozás megkívánta, hogy az épületek oldalszárnyai ne lógjanak bele a tömbök belsejébe, így középen meg tudott maradni egy közös, összefüggő udvar. (Körner Zsuzsa, p.113.)
A legnagyobb belvárosi kerteket ma is a két világháború közötti időszakban, a harmincas-negyvenes években elterjedt keretes beépítésű tömbök belsejében találjuk.
Vámház körút 15. Dlauchy-ház
A keretes beépítés példája lehet a kútszobrokról szóló cikkben már bemutatott, szintén Ybl Miklós által tervezett Dlauchy-ház. Bár a ház udvara meglehetősen keskeny, az emeleti gangokról gyönyörködni lehet a magas fákban és a szokatlanul tágas, a tömb többi házával közösen bezárt udvarban. Számos ehhez hasonló beépítési formát alkalmaztak az Újlipótvárosban vagy Újbudán a negyvenes években emelt modern stílusú lakótömbök építésekor, illetve a kilencedik kerületben, Belső-Ferencvárosban a kilencvenes évek végén indult városrehabilitációs program során.
Martsa Műterem és Művészkert
Nagyon más jellegű, és az összes közül a legelbűvölőbb a Martsa Műterem kertje a Józsefvárosban. A József utca 37-es szám alatti háromemeletes, historizáló épület homlokzatán tábla hirdeti az egykor itt dolgozó művészeket, Maróti Gézát, Ferenczy Bénit, Martsa Istvánt, Gádor Istvánt vagy Róth Miksát – többek közt ők alkottak az udvarban a fák, bokrok, virágok közt meghúzódó műteremsor helyiségeiben.
Az épület a Tavaszmező utca felől csatlakozó házzal együtt eredetileg Seenger Béla kőfaragómester tulajdonában volt, és a két ház összefüggő udvarán állt egykor a műhelye. A jelenleg is használt műtermek eredetileg istállónak épültek. Az udvarban lévő szobrok és a kert felejthetetlen élményt nyújtanak, az épület és a műteremház története az egykori alkotókkal pedig egy másik, hosszú és szép városi történet lehetne…
Felhasznált irodalom:
- Körner Zsuzsa: Városias beépítési formák. Bérház és lakástípusok. TERC – Budapest. p. 96-115.
- M. Szűcs Ilona: Egy műteremház a Józsefvárosban. Budapesti Városvédő Egyesület.
- A cikk elkészítéséhez a Budapest Időgép, a Hungaricana, az Arcanum, a Fortepan, a Mapire.eu és a Budapest100 adatbázisait használtam fel.
