Budapestet sokféleképpen fel lehet fedezni: történelmi korszakok és stílusok alapján, ízek alapján, de akár úgy is, hogy egy másik nemzet fiai milyen hatással voltak a városra. A városi felfedezés legszemélyesebb válfaja azonban az a séta, amikor azt nézzük meg, hogy egy adott személy hányféleképpen köthető a városhoz, hol, mikor, mi történt vele – a falak, utcák, városrészek megőrzik az egykori lépteket és ellenállnak a feledésnek. Elsőként Batthyány Lajos nyomába szegődtünk.
Kovács Krisztina írása.
Batthyány politikai életművét kicsit leárnyékolják a pályatársak. A reformkor Cseh Lacijaként a magyar történelem legerősebb mezőnye jutott neki: Széchenyi és Kossuth mellett nehéz a történelemtankönyvek lapjaira bekerülni. Pedig Batthyány élete és halála sokkal érdekesebb, mint a szoborrá kövült hősi emlékezete. És sokkal emberibb is.
Elvált szülők gyermeke
A család az egyik legősibb és leggazdagabb, a rokonságban annyi a táblabíró, királyi tanácsosok és főispánok, mint eső után erdőben a gomba. A fiatal Lajos mégis nagyjából árvaként nő fel. A szüleinek annyira rossz a házassága, hogy 1807-ben(!) elválnak. A fiatal gróf azzal kezdi felnőtt életét, hogy anyjától évekig tartó pereskedés után visszaszerzi a neki járó vagyont. Magyarországgal és a magyar nyelvvel csak 24 éves kora után kezd ismerkedni, miután hazaköltözik Vas megyei birtokára.
Első szín: A Nemzeti Múzeum kupolaterme (volt Országgyűlés)
Az első budapesti – illetve akkor még pest-budai – helyszín, ami Batthyányhoz köthető már a politikai pályafutásának is a helyszíne. Az 1848-as népképviseleti országgyűlés felsőháza a Nemzeti Múzeumban gyűlt össze, Batthyány pedig addigra a szabadelvű ellenzék vezére, az Ellenzéki Párt elnöke, számos gazdasági társaság létrejöttében és működtetésében kulcsfontosságú szereplő. Kivételes kor ez, amikor még lehet egyszerre nemzetinek és liberálisnak lenni, Jókai szavaival élve „lélekcserélő idők jártak”. A magyar társadalom vezető rétege annak a jogi kereteit alkotta meg, hogy hogyan lehet neki rosszabb azért, hogy az ország egészének jobb legyen – a jobbágyfelszabadítással és a közteherviseléssel ugyanis jelentős kár érte őket. De ez volt a modern Magyarország megszületésének ára. És nekik megérte.
A nők, akik szerették
Batthyány államférfivá válásában nagy szerepe volt a kor két véleményvezérének: feleségének és sógornőjének. A Zichy-lányok valószínűleg a miniszterségig vitték volna, ha nem nőnek születnek. Szalonjuk így is a nemzeti gondolat egyik központja volt és ők döntötték el, hogy a parlamenti felszólalók közül kit tapsolnak és kit fütyülnek ki.
Intelligensek voltak, műveltek – Karolina Chopintől tanult zongorázni -, és pontosan tudták mit akarnak: szabad és erős Magyarországot. Ők hozták divatba a magyar viseletet, ezzel támogatva a hazai ipart. Még Petőfi is verset irt hozzájuk, pedig nem arról volt híres, hogy rajongott volna az arisztokratákért:
Láttátok-e a két tündérvirágot,
Borús hazánknak két sarkcsillagát?
Evezhetsz bátran nemzetem hajója,
Nem veszthet az célt, aki ilyet lát.
Ennek a háttérnek és kapcsolati hálónak is biztos szerepe volt abban, hogy Batthyány – akit mindkét asszonyhoz gyengéd szálak fűztek – az első független magyar kormány miniszterelnöke lett.
Második szín: A Petőfi Irodalmi Múzeum (volt Károlyi palota)
Ha elsétálunk a PIM épülete és a Károlyi kert előtt, az öreg eperfát csodáljuk meg először vagy Karcsi, a nyúl szobrát. Nem az jut először eszünkbe, hogy az épület milyen tragikus pillanatoknak lehetett a tanúja. Pedig 1849. január 8-án itt jelentek meg az osztrák fogdmegek, hogy elvigyék Batthyányt, aki sógora palotájában vendégeskedett, amikor Pesten tartózkodott.
Komoly jogtechnikai elemzések sora született aztán a perről, hiszen a konstruált perek hosszú sorában is kiemelkedően vérlázító mindaz, amivel a grófot megvádolták. Miniszterelnöki kinevezését teljesen jogszerűen az aktuális királytól kapta, az alkotmánynak megfelelően járt el, az utolsó pillanatig próbált egyeztetni, 1848. október 2-án pedig nemcsak a pozíciójáról, de a képviselői mandátumáról is lemondott. Magyarország csak az október 3-i királyi manifesztumtól számított lázadó országnak. Annyira egyértelmű volt, hogy politikai nyomásra született meg a halálos ítélet, hogy maga a hadbíróság terjesztette fel az uralkodónak az egyöntetűen elfogadott kegyelmi indítványt. Ferenc József azonban úgy rendelkezett, hogy Haynau csak utólag értesítse őt a végrehajtott ítéletekről.
Haynau nem volt szívbajos példát statuálni. Itt, a Károlyi palotában írta alá a halálos ítéletet – addigra ugyanis már az ő rezidenciája lett. Az akkor még zárt kertben, a rózsalugasban végezte a reggeli tornáját.
Az asszony, aki gyűlölte
Olcsó fogás lenne budapesti helyszínként egy rendezvényhajót betenni az összeállításba, de azért bizarr a Március 15-e tér mellett látni a Zsófia hajót. Nem volt ember, aki jobban utálta volna a rebellis magyarokat, mint Zsófia nagyhercegnő. Ferenc József anyja, nem volt rest Ferdinánd császárt és utána a saját férjét is megpuccsolni, hogy a fiát ültethesse a trónra. Nem véletlenül mondták, hogy Zsófia az egyetlen férfi a családban.
Batthyány külön is a bögyében volt – vagy azért mert ősibb családból származott, vagy azért mert elítéltetése esetén a hatalmas birtok a koronára szállt volna. De volt olyan pletyka is, hogy nem tudta túltenni magát azon, hogy a jóképű magyar gróf visszautasította.
Harmadik szín: A Szabadság tér (volt Újépület)
A Szabadság tér helyén álló Újépület éppen ekkor vált a pestiek által leggyűlöltebb épületté. A pestiesen csak Najgebájnak hívott kaszárnya volt a börtön, sok 48-as raboskodott itt – amikor végre megszabadultak tőle, nem véletlenül kapta az új tér a Szabadság nevet – ha megnézik, még az alaprajza is egy diadalkaput formál.
Hosszú pere után itt várt a kivégzésére Batthyány, akit ráadásul a köztörvényes bűnözőknek kijáró kötél általi halálra ítéltek. Ennél nagyobb sértést egy magyar arisztokratának elképzelni sem lehet, úgyhogy Zichy Antónia utolsó látogatása során belopott egy kis tőrt a fogdába.
… felhasználván egy perczet, melyben a profosz [foglár] a tiszthez fordult és vele beszélt, azt súgtam neki, hogy mérget nem kaphattam, de ezt hoztam, ha kívánod. Ö mindjárt utána nyúlt, kezét a kendőm alá tette, és gyorsan kikapta kezemből Borzasztó percz volt ez, – hogy én adom neki a fegyvert, mellyel életének végét fogja vetni, ez a gondolat kétségbe ejtett engem, és még is tettem! Ö kívánta, kötelességemnek tartottam!
A tőr azonban nem volt elég éles, de Batthyány annyira meg tudta magát sebezni, hogy jelentős mennyiségű vért veszítsen. Előtte még megírta a magyar történelem egyik legszebb búcsúlevelét, amelyben alibit szolgáltat a feleségének és megpróbálja kibékíteni a nővérével. Annyit sikerült elérnie, hogy akasztás helyett agyonlövették – nagyjából ott, ahol ma az örökmécses áll.
Negyedik szín: A Rókus Kórház és kápolna
A holttestet a Rókus kórházba vitték, így a Rókus kápolna állította ki azt, amit ma halotti anyakönyvnek mondanánk. Ritka alkalmakkor, a kápolna sekrestyéjében meg lehet nézni azt a bejegyzést, amely szigorúan érkezési sorrendben számolja el az életből eltávozottakat, legyen szó kolerában elhunyt csavargónőről, vagy Magyarország első miniszterelnökéről.
Batthyányról annyit jegyeznek fel, hogy házas, hogy „agyonlövetett az osztrák haditörvényszék által, holtan hozatott be az újépületből”. És hogy negyven éves volt.
Ötödik szín: A ferencesek temploma
Amilyen hányatott sorsa volt életében, olyan kalandos volt a folytatás is: az osztrákok jeltelen sírban akarták tudni a holttestet, a magyar hazafiak – és a Zichy nővérek – pedig ezt akarták megakadályozni. Ez roppant kockázatos vállalkozás volt, mégsem rettentette a józsefvárosi plébánost, Szántóffy Antalt, aki gyakorlatilag visszalopta a holttestet a temetőből.
Miután színleg plébániám temetőjében sírt ásattam volna, Hausmann orvostudor és Bártfayné kíséretében esti 10 óra felé bérkocsiban megjelentem a rókusi kóroda kapuja előtt, mely egynehány perc múlva kinyilván, a boldogult miniszterelnök tetemeit egy egészen közönséges, mint nevezni szokták, létrásszekér vitte kifelé, mint rendelve volt, a józsefvárosi temetőbe. Hárman a fiakerben nyomban követtük minden akadály nélkül, csak a vámháznál a katonai őrség vizsgáltatta a halottas kocsi tartalmát, míg végre a temetőbe érve, leszálltam a kocsiról, és mint a hely ura, színlelten kissé szigorúbb szavakban kifejezést adva tettetett elégedetlenségemnek az ásott sír nem elegendő mélysége s egyéb célszerűsége felett, ez ürügy alatt a halottas kocsisnak megparancsoltam, hogy miután éjjel új ásás által a dolgon segíteni nem lehet, forduljon vissza, s hajtson, amerre parancsolni fogom. S így történt, hogy ismét a vámház mellett el – hol többé kérdőre sem vontak – egyenesen a szent ferenciek zárdája felé hajtattam, hol mintegy éjjel 11 óra felé érkeztünk meg, s hol már vártak bennünket.
Így került a miniszterelnök holtteste a ferences templomba, a mai Ferenciek terére. Az atyák annyira óvatosak voltak, hogy a sírkőre csak a G.B.L. kezdőbetűket vésették fel és azt is csak fordítva, befelé tették a sírra.
Hatodik szín: A Fiumei úti sírkert
Mindenféle – főleg külpolitikai – okokból kifolyólag aztán Ferenc József rákényszerült, hogy békét kössön a magyarokkal. A kiegyezés és a koronázás ünnepi mámorában csak annak a palotának az ablakai maradtak némák és sötétek ahol Antónia és családja lakott. Fiuk Elemér balszerencséjére beleszeretett Erzsébet királyné unokahúgába, anyja azonban nemes egyszerűséggel közölte, hogy gyilkosok családjából nem nősülhet és megöli magát, ha Elemér nem választ valaki mást.
1870-ben aztán az is felmerült, hogy Batthyányt most már akár rendesen is el lehetne temetni. Persze ez nem kevés diplomáciai manővert igényelt: nem kapott állami gyászszertartást és a kormány tagjai csak magánemberként lehettek jelen. Az újratemetést magát a ferences kripta felújításával indokolták, a főváros temettette és a temetési beszéd mindent Haynau nyakába varrt. Így is óriási tömeg, 100-200 000 ember kísérte legvégső útjára.
A méltó sírhely megépítésére a Pesti Napló szerkesztősége indított gyűjtést. 1872 és 1874 között Schikedanz Albert tervei alapján el is készült (bár még az oroszlánok nélkül). Ez lett a Fiumei úti sírkert első nagyszabású mauzóleuma. Itt nyugszik Zichy Antónia is. Batthyányi Elemér sohasem nősült meg.
Forrás:
- Hermann Róbert: Perbe fogva felségárulásért
- Horváth Attila: Koncepciós per az első független felelős magyar kormány miniszterelnöke ellen – gróf Batthyány Lajos pere
- Zilahy Lajos: A Dukay-család I. – A bíbor évszázad
- Batthyány Lajos emlékezete. Özv. gróf Batthyány Lajosné, szül. gróf Zichy Antónia visszaemlékezései férje fogságáról és haláláról
- wikipedia.hu, mnm.hu, www.ikervarert.hu, www.pestbuda.hu,
